Ugrás a tartalomra

Vigyázó szemünk

1 800 Ft
Kántor Lajos: Vigyázó szemünk

A washingtoni Fehér Ház előtti sorban álldogáltunk, beszélgettünk feleségemmel (1993 nyarán), nem túl kíváncsian a bebocsáttatást követő látványra, mégis készen arra, hogy kipipáljuk a turista penzumot. Az előttünk lévő, középkorú, spanyolul beszélő pár folyton hátrafordult, azonosítani próbálta nyelvünket; és miután ez semmiképpen sem sikerült nekik, angolul szólítottak meg, udvariasan tudakozódva, hogy honnan valók vagyunk. Én egyből rávágtam, lakonikusan, elejét kívánva venni az angol nyelvű csevegésnek: From Transsylvania, vagyis Erdélyből. Visszafordult (a Fehér Ház irányába) az amerikai spanyol férfiú, de látszott, hogy nem nyugtattam meg. Újabb félfordulattal, bocsánatot kérve, ismét rám kérdezett: hol van ez a Transzszilvánia? Európában, Magyarország és Románia között – vágtam ki a választ –, amitől ő bizonyára nem lett okosabb, ám én megnyugodtam. 

Most persze egyeztetni kelleneneves elődök és kortársak tapasztalatait, visszamenve az időben akár a peregrinusokig, Mikes Kelemenig, Bölöni Farkas Sándorig – vagy Kós Károlyig, Cs. Szabó Lászlóig. Azt gyanítom, Károly bácsi ravaszul rám pillantana, és nem bocsátkozna vitába a Fehér Ház előtt mondottakkal. Cs. Szabó talán hosszabb fejtegetésbe kezdene, de végül megegyeznénk Erdély-ügyben. Én mindenesetre szívesen hivatkozom rájuk, ha anyanyelvemen szólhatok szülőföldem kultúrájáról, irodalmáról varsói vagy groningeni egyetemistáknak, római (római katolikus) teológusoknak, Torontóban élő emigránsoknak vagy az Itt-Ott nyári konferenciájára Lake Hope-ban összegyűlt amerikai magyaroknak.

No votes have been submitted yet.