Elérkezett zárónapjához a 96. Ünnepi Könyvhét, de az érdeklődés ma is töretlen: számos program és dedikálás várja azokat, akik csak ma tudnak eljutni a könyvvásárra. Összeállításunk folyamatosan frissül!

A szombat általában a Könyvhét legforgalmasabb napja, és idén sincs ez másként: már délelőtt óriási érdeklődés övezte a könyves rendezvényt.

A pénteki verőfényben elindult az igazi nagy élet az Ünnepi Könyvhét helyszínein: a látogatók számos színpadi program, dedikálás, beszélgetés közül választhatnak, vagy persze egyszerűen csak böngészhetik is a kínálatot.

Az Irodalmi Jelen Vigadó téri H2-es standjánál Böszörményi Zoltán és Bene Zoltán dedikálják köteteiket 13-án pénteken és 14-én szombaton 12 órakor.

Könyvajánlóink az alábbi linkekre kattintva olvashatók:

Böszörményi Zoltán: A rés

Böszörményi Zoltán: Az éj puha teste

Megint elrepült egy év, ismét az olvasóké és a könyveseké a Vörösmarty és a Vigadó tér. Az Irodalmi Jelen felületén szokásunkhoz híven idén is napról napra ízelítőt adunk az Ünnepi Könyvhéten zajló eseményekről és a nyüzsgésről.

„Jákob orrát már messziről megcsapta a bor illata. Kifinomult szaglása volt, mint a legtöbb állatnak és azoknak az embernek, akik sokat tartózkodnak a szabadban.”

„Söténd egy képzeletbeli település valahol a köztes-európai, közelebbről a magyar vidéken. Egy nagyfalu-kisváros, amely sötét mind fizikai, mind metafizikai értelemben. Miközben az utcáit rója délben, az embernek az a benyomása támadhat, még a nap se süt le rája. Ez persze nem igaz, mégis befészkelheti magát az érzés bárkibe, aki odalátogat. Söténd egy fekete lyuk.

Mágikus írás Varga Melinda Szellőcskéje. Úgy mesél, hogy az olvasó megfeledkezik mindennapi gondjairól, és anélkül, hogy tudatosulna benne, átadja magát a fordulatokban gazdag történet bűvöletének, varázsának. Bár egymást követik a klasszikus mesékre jellemző események, mégsem hasonlítanak a Hófehérke és a hét törpe, a Csizmás Kandúr vagy a Piroska és a farkas történeteire.

Nagyvarjasi Szabó István (1949. március 7., Nagyvarjas, Arad megye) iskoláit szülőfalujában, majd a szomszédos Tornyán végezte, középiskolába Pécskán járt, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán végzett.

Ebben az esszégyűjteményben huszadik és huszonegyedik századi magyar költőkről és műveikről kialakult gondolataimat szeretném a versolvasókkal megosztani.

Húsz évvel ezelőtt, még német földön ismertem meg Nicolás Gómez Dávilát. Höchenschwandon, a varázslatos Fekete-erdő délnyugati csücskében, a svájci határtól egy ugrásra fekvő üdülőfaluban, pár napra rá, hogy Münchenből családommal együtt odaköltöztem 2006 kemény telén.

A felszín alatti egzisztenciális kérdések a mennyiségi szempontok mellett is nagyregénnyé avathatják a szöveget, amelyben az egzisztencia nemcsak filozófiai értelemben, hanem a mindennapiság szintjén is megjelenik.

Vélemények a kötetről