Ha egy értelmiségi beadja a derekát, és rááll, hogy a kulturális életben valamilyen közfunkciót töltsön be, akkor nem árt, ha mindemellett megpróbál ember maradni. Ez azt jelenti, hogy a mindennapi munka során – amelynek nem kis része reprezentációs feladat: megjelenni ünnepségeken, koszorúzni, beszédeket mondani, nyilatkozni ügyes-bajos dolgokban – az embernek önmaga számára fenn kell tartania egy olyan létterületet, amely intakt marad e nagy energiát követelő tevés-vevéstől.