Van egy minősége a felnőtt tudatnak, ami nagyon kevesünkre jellemző. Azokról beszélek, akik megengedik magunknak, hogy ne hazudjanak. Egy pillanatra, és nem többre: amikor megnyomom az exponáló gombot.

„Filmjeink nagy részét elemészti majd a felejtés, a jövő túllép rajtuk. Ám a digitális technikában az a csodálatos, hogy a kép másolata megegyezik a kép eredetijével. Az analóg technikában minden egyes másolattal tovább romlik a kép, míg a végén semmi más nem marad csak valami iszonyatos zaj, a reprodukció zöreje. A digitális technikával előállított képeknél nincsen semmilyen különbség az eredeti kép és annak tizedik másolata között. A jövő mozijában a múlt pillanatait újra lehet csomagolni, feltéve, ha a jövőben még érdekelni fog valakit az olyan passzív időtöltés, amilyen a mozi.” – mondta nekünk néhány évvel ezelőtt Mike Hoolboom, kanadai montázs és filmrendező, aki - többek között - sajátos fringe-filmjével Madonna, Michael Jackson, és más sztárok klipjeit értelmezte újra. Az esszével felérő interjút, melyet Aponyi Noémi készített, most teljes változatában, képekkel, és videókkal együtt két részletben közöljük.

„Amikor fiatal voltam, azt képzeltem, elég, ha megnézem, megnézzük ezeket a filmeket ahhoz, hogy egy más, egy jobb emberi lény alakulhasson ki. Egy érzékenyebb, nyitottabb ember, mert ez igazán a lényeges, kinyitni, és nyitottnak maradni. Elkezdtem filmezni, és lassan, túl lassan rájöttem, álmaink és a valóság iszonyú messze áll egymástól.” - interjú Mike Hoolboommal, kanadai montázs és filmrendezővel. Második rész.

Zátonyi Tibor fotográfiái az Irodalmi Jelenen.