-
Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Balla Zsófia, Kukorelly Endre, Király Farkas, Finta Éva, Vörös István, Bíró Gergely, Báthori Csaba, Lajtos Nóra, Vörös István, Halmai Tamás, Markó Béla, Marton Réka Zsófia, Fellinger Károly
Az irodalom írmagból való kertek gyümölcse, irgalom története
Hibátlan rímekben ragyog
e versnek belső, égi mása.
Az éjszakában megbúvik
az erkölcs napfogyatkozása.
(Szőcs Géza: Születésnapomra) -
Kodolányi Gyula, Bollobás Enikő, Papp Für János, Kertész Dávid, Szeder Réka, Lévai Aliz Mária, Kabai Henrik, Gerencsér Anna, Vajda Anna Noémi, Bak Rita, Kopriva Nikolett, Nagy Izabella
Áldott, kinek ott billegsz elméje hegyén
„Fényesen csendel a tükör
csak úgy magamagának,
az esti csendben, a háborúban,
kipillant, kikacsint
(mondom, a háborúban,
a negédes háborúban).”
(Zudor János: Tükör) -
Lőrincz P. Gabriella, Mirtse Zsuzsa, Laczkó Vass Róbert, Lázár Balázs, Csepcsányi Éva
Örök csak az, amit Isten alkotott
„Angyalként persze, jobb lett volna,
de hol a balkáni gerle tolla
is angyalszárnyként pernyéllik mennybe,
ott élek én – s a penge él.”
(Farkas Árpád: Pengeélen) -
Bánki Éva, Noszlopi Botond, Dimény H. Árpád, Regős Mátyás, Szakács István Péter, Vincze Nóra Veronika
A gépek helyettünk éreznek
„Mert félelem nélkül mit ér az élet?
Ha minden bajt tudunk előre, olcsó.
A túlsó partnál tiszta, mély a víz,
ott úszhatnék erősen, sportosan.”
(Nádasdy Ádám: Ott úszhatnék) -
Lackfi János, Magyari Ágnes, Filip-Kégl Ildikó, Filip Tamás, Izer Janka, Weiss Raoul, Gulisio Tímea
Sejtelmes költői pozícióból néz ránk a délutáni Hold
„Egymás nélkül nem tudunk többé élni.
Naponta földre sújt az iszonyat,
hogy a kölcsön, mit az időtől kaptam
régen lejárt. Már csak pár pillanat.”
(Faludy György: Szerelmes vers) -
Böszörményi Zoltán, Bege Magdolna, Laik Eszter, Bene Zoltán, Hudy Árpád, Varga Melinda, Bátorligeti Mária, Boldog Zoltán
Most néma a fű is, nem zenél
„Zaj maga is Csend apja
és Zaj jóváhagyása nélkül
nem élhet Csend.”
(Sohár Pál: Csend és zaj)
