Kobza Vajk albumairól többször és több fórumon volt már alkalmam írni, s bátran állítom: ez nem csak az én hallatlan szerencsém, hanem minden olyan emberé, aki napjaink mindent elöntő zajdömpingjében valódi hangokból álló, igazi zenét akar hallani.

A kortársi frissességű, ám a tiszta forrásban fürödve kortalan zenei horizontú Sajba második lemezét hallgatom. A 2021-es, bemutatkozó Tűzkör sem volt épp afféle kudarckerülő, lakossági pop, de az idei Totem még vadabb, még bátrabb, még révülőbb, még inspirálóbb.

Van egy sajátos, korokon átívelő, stiláris metszéspontokon átevickélő, kortalan műfaj, amit a mai köztudat (közérzet, közjó, közszáj, közoktatás) méltatlanul nem használ ki. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy épp a közösség tudata van válságban és kisebbségben, míg a többségi helyet a mainstreamben dagonyázva önmagát fölmentő közrestség vette át.