A kreativitást szeretjük ünnepelni. A zseniális ötlet, a váratlan felismerés vagy az eredetiség olyan fogalmak, amelyekhez pozitív jelentéseket társítunk. A sajátos nevelési igény (SNI) ezzel szemben gyakran aggodalmat, bizonytalanságot vagy hiányokat idéz fel. Pedig a két jelenség sokkal közelebb áll egymáshoz, mint első pillantásra gondolnánk.

 

Babérkoszorús írónk legújabb regénye különleges alkotás. A könyvet maga a főhős, Tamás „írja” őszintén, kendőzetlenül, egyrészt saját életének azon eseményeiről, amelyek közvetlenül a kötet megírása előtt történtek vele, másrészt ezzel párhuzamosan fájdalmas gyermekkori emlékeiről.

Hogy mi különbözteti meg a kivételes tehetséget az átlagostól, és hogyan különül el az intelligencia a tehetségtől, kreativitásról, miként fejleszthető tanulás és környezeti hatások által – ezek a kérdések szintén hosszú ideje foglalkozatják a pszichológiatudományt. Dolgozatomban elsősorban a költői tehetség-kreativitás témakörére fókuszálok, ennek genetikai hátterét bontom ki érintve személyiségjellemzőket és maladaptív működéseket is, amelyek sokszor együttjárnak az alkotói életútakkal.

A kínaiak úgy gondolják, könnyű világra jönni és elmenni is könnyű. Én úgy gondolom, jönni könnyű, menni nehéz. Lassan megszokjuk és megszeretjük az életet.