Nyári sorozatunkban arra kértük az Irodalmi Jelen szerzőit, küldjenek képeket kertjükről vagy nyaralóhelyükről, és írjanak hozzá pár sort, mit jelent számukra a bekerített, saját vagy épp a végtelen, a természet birtokolta kert. A nyártól a Gáspár Ferenc és Devecseri Gábor hangján megszólaló Odüsszeusz görög tengerparti üzenetével búcsúzunk.

Társaim álltak föl,

„Aligha lehetett szebb, daliásabb férfit elképzelni, mint a harmincöt-harminchat éves Devecseri Gábort alezredesi egyenruhában, ahogy ott áll akár a katonai főiskola katedráján, akár az Írószövetség elnöki asztalánál, homlokába hulló fekete hajfürtjét hátrasimítva tanít vagy magyaráz vagy cseveg…” – tessék. Alezredes költő, aki cseveg, homlokába hulló göndör fürtjeivel játszik.

​​​​​​​De a társadalom nem fogadja vissza. Nincs más, mint megtalálni a régi cimborákat a kocsmákban és azok környékén. 1461 végétől írja a Testamentumot. 1462 novemberében Villont kétszer tartóztatják le. Második alkalommal, mert éppen elegük lesz a visszaeső bűnözőből – akasztófára ítélik. De ismét megússza, 1463. január 5-én a büntetést megváltoztatják, tíz évre száműzik Párizsból. Különös technológia, halálbüntetést tíz év száműzetésre.

Indiában – az ország függetlenedése után hatvanvalahány évvel – a hivatalos India még mindig nem fogadja el Kiplinget. Kipling ma is a brit gyarmatbirodalom és a fehér felsőbbrendűség megtestesítője. Regényei máig indexen vannak az indiai iskolákban és egyetemeken. Nem mellékes persze, hogy a hivatalos tiltások és viták ellenére Kipling kultusza a mai napig megmaradt az indiai társadalomban. Regényei húszezer példányban fogynak évente. Minthogy: "Kipling volt a XX. század hajnalán India legnagyszerűbb krónikása".