Kipling, a gyermekkor írója
1865. december 30-án, 145 éve született Rudyard Kipling, Nobel-díjas angol író, költő.
Gyerekkoromban aligha Kipling jelképezte a gyarmatosító angol királynőt, az angol hadsereget, az imperialista fenevadat. A dzsungel könyvét képviselte. Mauglit és a Szürkefarkast. És persze Riki-tiki Tévit, a mongúzt, aki élethalálharcot vív a királykobrával.
Kipling a természetet jelentette. Az ember és a természet viszonyát. Vele napokon át heverhettem az árnyékban, száguldhatott a fantázia. Politikamentesen. Gyerekként azt lehetett hinni, hogy a politika az volna, hogy Losonczi elvtárs Indiába utazik, tárgyal ott, mosolyog, és akkor nagy baj nem lehet. Nem fért a rasszizmus egyetlen formája sem. A Kipling-féle rasszizmus sem. Az ember nehezen változtat, ha valamit jól körbetámogatott egy fakkban, és úgy tűnik évtizedekig, a helyére került. Aztán mégsem, kezdheti kivésni.
Kipling Bombayben születik. Családja úri közeg, az Indiában élő angol közösség magasabb osztályához tartozik. Az angliai iskolák elvégzése után 1882-ben – 16 évesen – tér vissza Indiába, ahol újságírónak szegődik, bejárja, végigtudósítja Indiát. Versei és elbeszélései jelenek meg különböző lapokban. Első verseskötetét 1886-ban, tizenkilenc évesen jelenteti meg, ezt két év alatt hét novelláskötete követi. Népszerű, és egyre népszerűbb író, költő.1892-ben nősül, és az amerikai asszony átköltözteti Vermontba. S mert hiányzik neki India levegője, itt írja meg világhíres regényeit, A dzsungel könyvét, majd az Új dzsungel könyvét.
1897-ben visszaköltöznek Angliába, ahol megírja a Vitéz kapitányok és A három kópé című gyerekkönyveket, és egy kémregényt, Kim címmel (ezt soha nem láttam), 1950-ben film készül.
1898-tól – az angliai hidegek elől menekülve, se Kipling, sem az amerikai asszony nem viseli jól az angliai klímát – Afrikába teszi át székhelyét.
1907-ben megkapja Nobel-díjat.
Az első világháborút követően visszatér az újságíráshoz, beutazza egész Angliát, s úti élményeiből számtalan cikksorozatot ír. Novelláskötetei is megjelennek. Már életében, 1927-ben megalakul a Kipling Társaság, hogy Kipling munkásságát megismertesse a nagyközönséggel.
Agyvérzés viszi el. A Westminster Apátság költő-sarkában alszik, ez olyasféle temetőrész, mint a Farkasréti temető Művész-parcellája.
Indiában – az ország függetlenedése után hatvan évvel – az indiaiak még mindig nem fogadják el Kiplinget. Kipling a világ végezetéig a brit gyarmatbirodalom és a fehér felsőbbrendűség megtestesítője. Regényei máig indexen vannak az indiai iskolákban és egyetemeken.
Nem mellékes persze, hogy a hivatalos tiltás és viták ellenére Kipling kultusza a mai napig megmaradt az indiai társadalomban. Regényei húszezer példányban fogynak évente. Minthogy: "Kipling volt a XX. század hajnalán India legnagyszerűbb krónikása". Szerinte Kipling mellett igen fontos lenne a brit birodalom örökségének elfogadása és feldolgozása. Mint ahogy mi magyarok elfogadtuk, megszerettük, sőt, visszakívánjuk hódítóinkat, janicsáragáinkat. A törököt, a labancot. Talán a tatár hordákat nem ennyire egyértelműen.
Joseph Rudyard Kipling, Bombay, 1865. december 30. – London, 1936. január 18., irodalmi Nobel-díjas angol író és költő.
1910-es verseskötetében jelent meg a Ha... című, Magyarországon is sokat idézett költeménye, amely a BBC egy 1995-ös közvélemény-kutatása szerint minden idők legkedveltebb angol verse.
Rudyard Kipling
Ha...
Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;
ha álmodol - s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol - s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbírod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod,
de fölépíted nyutt tagokkal is;
ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidolt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: "Tovább!";
ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is - és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és - ami még több - ember léssz, fiam!
(Devecseri Gábor fordítása)
Ha
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol - s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol - s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem a hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: "Kitartani",
ha szólsz a néphez, s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és - ami több - ember leszel, fiam.
(Kosztolányi Dezső fordítása)
