Férfi közeledik felé a kihalt, széles úton. Csend van. Hallgatnak körülöttük a csarnokok, a kék égen felhők vonulnak. A férfi megáll. Arca kivehetetlen. Ő felé int. A férfi kinyitja száját, a zajt üvölti. Ő térdre rogy. Az aszfaltot látja. A vért látja, ami füléből és szeméből kezei közé ömlik. És a zaj értelmet nyer.

Hiszen a szag vagy egy, vagy számos. És ha egy, akkor egyazon test szagának önmagával való azonosságában egy, vagy a minden testekben közös nyirok szagának önmagával való azonosságában egy. És ha számos, hát Wurm számára mégis egy. Egy az összehasonlíthatóság hiányában, az érzékelésnek vagy az emlékezésnek tökéletlensége végett.