Juhász Gyula verseivel emlékezünk a költőre és az 1848-as forradalom aradi mártírjaira.

Juhász Gyula, Tompa Mihály, Vörösmarty Mihály, Reményik Sándor, Kölcsey Ferenc, Arany János, Ady Endre, Petőfi Sándor és Gyulai Pál verseivel emlékezünk a márciusi ifjakra, elődeink bátorságára, az 1848-as magyar szabadságharc hőseire. A képeken látható ereklyék az Aradi '48-as Ereklyemúzeumban találhatóak.

És az sem, ha egy költőt megpofoznak. Juhász Gyulát gyors egymásutánban kétszer verik meg szeretett városában. Először egy Balogh Lajos nevű százados pofozza meg, rugdossa le a városháza lépcsőjén 1919. májusában, amikor egy tanárgyűlésen közbeszólásával védelmébe vesz valakit, akit nem kellene. Másodszor a Tisza-parton sétáló szakállas, feketébe öltözött papos költőt fajvédő diákok zsidónak nézik és megtámadják. 

Bakával mindig bajban. Pedig Baka is azok közt, akiket egy sorból felismerek. Nem kettőből, egy sorból. Őt egyedül találtam, nem ajánlotta senki, a Döbling volt, rá kellene keresnem, mikor is. Mikor lehetett. Azonnal-e, vagy évekkel később, már a Kincskereső idejében. A Kincskeresőhöz volt csatlakozásom, de Bakához – valahogy – nem. Azt hiszem, nem is nagyon kerestem. Veretesnek és súlyosnak tűnt, mint Pázmány, nehéznek, mint Anonymus. Szokni kellett.

Ady Endre is ellátja hasznos tanácsokkal a nőkkel kapcsolatban Juhász Gyulát, oldandó „beteges szenzibilitását”, ellátja, de milyen tanács adható egy szűznek, aki úgy akar maradni? A szüzesség a szenvedélye.