​​​​​​​A hatalom kétféle álomvilágban élt negyvennyolctól. Ötvenhatig abban, hogy a nagy SZU-val kart karba fűzve legyűrjük a kutya imperialistákat. Hatvankettőtől abban, ha már nem akasztgatjuk a prolit párban az osztályidegennel, akkor a proli boldogan éljenez bennünket, lengeti a zászlót.

A beszélgetés végén Kertész Ákos verseket kezdett szavalni a közönségből érkezett kérésre. József Attila és Radnóti költeményei után kitűnő memóriáról tanúbizonyságot téve Arany Fülemüléjét adta elő, játszotta el pazarul. Nagy színészt vesztett, s hatalmas írót nyert vele a világ, nem véletlenül fogyott milliós példányban a Makra.