Onagy Zoltán

Kertész Ákos

2010. július. 18. - 10:09

A "Makrás" Kertész, nem a "Sorstalanság" Kertész, mondom halkan. Író, dramaturg. A dramaturg olyan szakma, amiből jól el lehet evezni, amikor az írónak nincs jobb ötlete. Odacsapják neki az anyagot, megmondják, mit szeretnének belőle, a dramaturg pedig átigazítja az egyensúlyokat. Mindig dramaturg szerettem volna lenni. Most pedig minden korábbinál jobban szeretnék dramaturg lenni.

Kertész Ákos nem elhanyagolt író. Minden díjat megkapott, ami csak létezik. Hatvanötben – a Makrával – olyat dobott, hogy a vizek a nyolcvanas évek közepéig hullámoztak. A hatalom kétféle álomvilágban élt negyvennyolctól. Ötvenhatig abban, hogy a nagy SZU-val kart karba fűzve legyűrjük a kutya imperialistákat. Hatvankettőtől abban, ha már nem akasztgatjuk a prolit párban az osztályidegennel, akkor a proli boldogan éljenez bennünket, lengeti a zászlót. A Makra – érthetetlen, hogyan jelenhetett meg – kimondta, hogy a kisember, a szegényember, a proli éppen olyan kilátástalan, nyomorúságos életet él, mint bármikor, amióta az okosok feltalálták az osztálytársadalmat.

A Makra megjelentét követő vita maga a szocializmus magyar változatának betegséglistája. De azért szép világ volt. Visszagondolni is szép. Érthetetlen, hogyan élte túl, aki túlélte. Ma tizedannyi barmot képtelenség elviselni. De nem is kell. Ha barom ül, áll, magyaráz szemben, az ember fogja magát, otthagyja a búsba. De akkor lelépni se lehetett. Mert megkerestek.

"Megismertem ezt a világot, otthon voltam benne, erről a világról írtam. Csak soha nem azt, amit Aczélék szerettek volna hallani. Nem tudtak Makra Feriből sem eszményi, pozitív, szocialista hőst csinálni, mert a valóság nem ez volt. A regény végén Makra Feri öngyilkos lett. Ez volt a realitás, így éltek akkor az emberek. Egész írói munkásságom alapja az volt, hogy igazat írjak, úgy mutassam be a társadalmat, ahogy van. Tizenegy nyelvre fordították le. Csak Magyarországon több mint negyedmillió példányban jelent meg összesen az elmúlt huszonöt évben. Ez minimum háromnegyedmillió olvasót jelent. Nevetni fogsz, Kelet-Németországban ugyan-ennyi példányban jelent meg, és Nyugat-Németországban is több kiadást megélt a hetvenes évektől kezdve." – mondja a Makráról.

Isten éltesse Kertész Ákost! Újra eszünkbe jutottak a vitéz idők.

Kertész Ákos (Budapest, 1932. július 18.) író, dramaturg.

Díjai

SZOT-díj (1966)
József Attila-díj (1972, 1984, 1992)
A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja (1981)
Az Év Könyve Jutalom (1990)
A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1991)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1992)
Arany János-díj (1999)
Hazám-díj (2002)
Magyar Köztársasági Érdemrend (2004)
Kossuth-díj (2008)

Művei
Hétköznapok szerelme (1962)
Sikátor (1965)
Makra (1971)
Névnap (1972)
Kasparek (1979)
Családi ház manzárddal (1982)
Aki mer, az nyer (1984)
Huszonegy (1984)
A világ rendje (1984)
Zakariás (1990)
Másnaposság (1990)
A gyűlölet ára (1992)
Akár hiszed, akár nem : válogatott írások, 1974-1994 : novellák, publicisztikák, vallomások (1994)
Tündérmesék (1999)
A tisztesség ára (2000)
Zé és más történetek (2000)
Még a kapanyél is elsülhet (2001)
Prófétát a lelátókra! : esszék, publicisztikák, egyéb csacskaságok, 1999-2002 (2002)
Brúnó, Borcsa, Benjámin… (2004)
A Nap utcai fiúk (2006)