Végül lemerül, mint a laposelem, élete utolsó tíz évéből nem marad fenn értékelhető próza. Az is igaz, hogy ekkor már Cooper bandagazda irányításával, vezetésével világirodalmi szinten ír egy kisebb amerikai írócsapat. Amerikában Európa prózája a versenytárs, ennek megfelelően dolgoznak a pályatársak: Irving Washington, Melville, közben ott dönget költészetben és prózában a minden kortársnál jelentékenyebb Edgar Allan Poe is. Nem csoda, ha nincs kedve írni. Aztán belép Ambrose Bierce a halálnovellákkal, de ezt Hawthorne már nem tudja.

​​​​​​​Ő az első író, akiről anyám elmeséli, merre hány méter. Lehet, korábban is történt hasonló, de erre emlékszem, ma már kétségtelen szándékkal világít rá a kurva és a kurvának kikiáltott nők közti meghatározó különbségre (A skarlát betű hősnője, Hester Prynne érdekében): később ne keverjem össze a szemforgató ájtatosok, a puritanista szentfazekak sommás véleményét a magaméval. És hogy elültesse az alapszempontot: „a szerelem szent és boldogító”.