A költői táj ege hideg és idegen a szilárd földről nézve,    de ha a betűk zenéje  feloldja a józan ész-övet,    és lemossa a célszerűség  mérgezett ingét, 

„fölemelte szemét: látta nagy meredek varjú viszi fenn

mint saját koporsóját fekete testét tudta

felrepül ő is s ezt gondolta magában:

tájfun sátra takar majd el megőrli testem –

ám tegye: mégis a szó CSAK FENNMARAD így is amúgy is

AZUTÁN is”
(Szőcs Géza: De a szó a szó)

Playful lexicon with a dada undertone that emphasizes quality of life over art by using art to focus attention on the absurd behavior of the power structure? Yes, this is Géza Szőcs.

Sohár Pál angol nyelvű, Márai Sándor The Withering World című versválogatásának ismertetőjét olvashatják az alábbiakban, amely az American Hungarian Educators Association (AHEA) e-folyóiratában jelent meg.