Arcot a versnek című sorozatunk ezúttal Tallián Mariann író, színművész, aki Szendrey Júlia versét olvasta fel kameránk előtt. 

Szendrey Júlia verseit olvasva elképzeljük a nőkre erőltetett kötelező életfeladatot, a férfiaknak alárendelt, háztartásbeli szerepkört, amelyben az önállósulni vágyó asszonyok öntudatra ébredését csírájában fojtotta el a társadalmi elvárás. Kínálkozik a felvetés: a korszakon átsütő szabadságvágy

Az apa nem adja. Bolond volna komédiáshoz adni. Petőfi nem adja vissza. Bolond volna visszaadni, az nem a világ rendje, hogy az apáé marad a leány. Az öreg Szendrey kitagadja, nem kap hozományt, kelengyét, semmit. Petőfit nem érdekli. Nagy a szerelem. Két év jut a nagy szerelemre. Nem sok, mondjuk, nem valami sok, de van, akinek kettő se jut. Júlia huszonkét éves Petőfi eltűnésekor.