Tizennyolc évesen felvették a Színművészeti Főiskolára, és azóta is a színházról szól az ötvenedik születésnapját kedden ünneplő Eszenyi Enikő élete: játszik, rendez, és két éve sikeresen vezeti a legnagyobb magyar prózai színházat, a Vígszínházat.

Hatvan? Ha nem tudnám, hogy ennyi, igencsak örülnék. Fiatalabb vagyok, mint régebben, ahogy neves kollégánk mondta valamikor egy kérdésre rámosolyogva, kicsit hátradőlve, és erősen harminc alatt. Ez azt jelenti, hogy előbb jutok el a boltba, mint hajdanán. Húsz éve még vittem magammal útlevelet is ilyesmihez. Tényleg, minden rendben, engem is meglep. Voltam orvosnál, őt is meglepte. Tréfát félre; a testem bolondul értem, és nem akar változni, a lelkem dacból is követi, aztán bújócskázunk itt nagyokat Bánhidán. Egyébként meg semmi kérkedés, örülök neki, hogy így van. 

Kukorelly Endrét, írót, költőt, a Lehet Más a Politika országgyűlési képviselőjét és lapunk egykori szerkesztőjét a Parlamentben kerestem fel, ahol a médiatörvénnyel, a Nemzeti Színházzal, saját eredményeivel, kultúrával és oktatással, írói pályájával kapcsolatos kérdéseimre válaszolt.

Papp Attila Zsolt ritka irodalmi figura, aki szívesen él a fantasztikus irodalom eszközeivel. Amolyan magányos író, nem skatulyázható be semmiféle irodalmi generációba vagy csoportosulásba. Egyedi stílusát eddig megjelent két verskötete, A Dél kísértése és A fogadó a senkiföldjén bizonyítja. Keveset ír és sokat szelektál, színes egyéniség, hiszen költészete mellett kiváló publicisztikái a közéletet is megmozgatják.
 

Legutóbbi könyve hatvanezer példányban került ki a könyvesboltokba, a legfrissebb felmérések szerint ő a legolvasottabb kortárs magyar író, 1972-től kezdve rengeteg regényt írt, megkapta a Galaktika-, a Zsoldos Péter- és az Arany Meteor-díjat, rendszeresen utazik Távol-Keletre. Mi a titka? Ki ő valójában? Az Irodalmi Jelentől Sári Júlia és Weiner Sennyey Tibor nyomozott Leslie L. Lawrence után, akinek otthonában Lőrincz L. Lászlót találták.

OZ: Elképedve olvasom kétszer egymás után az új projektet, székely írók harcba szállnak az ősi örökségért, a székely Benyovszky Móricz trónjáért Madagaszkárban. Erdélyt csatoljátok a szigethez, vagy a szigetet Erdélyhez? És a tengerrel mi történik? Mi a terv?
György Attila: Helybe’ értünk, ahogyan nálunkfele mondják. Régi kedvenc őrületünk jónéhányunknak a Madagaszkár-projekt. Sokat játszadozunk a gondolattal, ami lassan valósággá érik, legalábbis annyiban, hogy minden bizonnyal fizikailag is megtörténik majd a madagaszkári partraszállás. Igaz, csak „íróként”, na de tíz erdélyi, félig-meddig vagy tán egészen székely író is ér annyit, mint harminc francia tengerészgyalogos. 

Mircea Dinescu román költő a napokban Aradon mutatta be legújabb, Poezii noi (Új versek) című verseskötetét. Ez alkalommal Andó András, az Observator (aradi román napilap) igazgatója készített vele interjút. Ebből közlünk az alábbiakban részleteket.
 

Egykor a karácsonyok elképzelhetetlenek voltak könyv nélkül. Ma már az ünnepek előtt is csak egyre szűkülő réteg látogatja azokat a kis könyvesboltokat, amelyek a város szellemi életének összetéveszthetetlenül egyedi színfoltjai. Jónéhány bezárt közülük az utóbbi időben. Meglátogattunk néhány még létezőt, és arról kérdezősködtünk, hogyan látják a jövőt. Ezúttal az Olvasók Boltja vezetőjét kérdeztük.

Egykor a karácsonyok elképzelhetetlenek voltak könyv nélkül. Ma már az ünnepek előtt is csak egyre szűkülő réteg látogatja azokat a kis könyvesboltokat, amelyek a város szellemi életének összetéveszthetetlenül egyedi színfoltjai. Jónéhány bezárt közülük az utóbbi időben. Meglátogattunk néhány még létezőt, és arról kérdezősködtünk, hogyan látják a jövőt.

Az első következtetés megkérdőjelezhetetlen. Mert ha megpróbálod vitatni, akkor Manoj pépesre dumálja az agyadat az univerzum egységéről, amiből persze egyértelművé válik, hogy tévedtél. A második azért már nem ennyire tiszta. Bár üzleti szempontból biztos sokkal jobb lenne, ha valamifajta "életreceptet" árulnék, de ez csak egy könyv, amely, persze, nekem rendkívül fontos, és jó esetben másoknak is mondhat valamit, de nem kínál semmifajta konkrét megoldást. Nem állít többet, mint hogy mindenkinek joga van "helyén lenni" a világban, és ha nem is egyszerűen, de ez az állapot, megfelelő befektetéssel, elérhető. 

„A magyar író kilöketett a vad-kapitalista őrjöngés emberdaráló forgatagába egy szál gatyában, üres pénztárcával. El kell felejtenünk azt a romantikus tévképzetet egyszer s mindenkorra, hogy a költő növény, elég neki a napfény és mondjuk víz helyett a bor ahhoz, hogy túléljen, és nagy verseket írjon, s ha a sorsa úgy hozza, életét áldozza a hazájáért.” – Interjú Szentmártoni Jánossal

Egykor a karácsonyok elképzelhetetlenek voltak könyv nélkül. Ma már az ünnepek előtt is csak egyre szűkülő réteg látogatja azokat a kis könyvesboltokat, amelyek a város szellemi életének összetéveszthetetlenül egyedi színfoltjai. Jónéhány bezárt közülük az utóbbi időben. Meglátogattunk néhány még létezőt, és arról kérdezősködtünk, hogyan látják a jövőt.

Ebben az évadban is több neves meghívottat, Anonymus-kört, valamint Nőnapi-felolvasóestet vett tervbe a kolozsvári Bretter György Irodalmi Kör. Potozky László író, a kör elnöke beszélgetésünkben a tavalyi év teljesítményéről, a pályakezdő szerzőkről, valamint az idei Bretter-évad terveiről számolt be. Többek között kiderült: az Erdélyi Magyar Írók Ligája szeretne egy irodalmi pályázatot meghirdetni pályakezdő szerzők számára.

Minden szakmai ellenvetést, kérdést, érvelést, kifogást ellenséges cselekedetnek fogtak föl a 2006-2010. közötti vezetők. Éppen ezért, aki nagyon keménykedett, vagy ragaszkodott a művelődés, a művészetek, az irodalom hagyományos pozíciójához, az hamar kívül került az intézményen. Önként elmenekült, nyugdíjba küldték, közös megállapodással elküldték, vagy javasolták neki a szervezett létszámleépítést.

 
Kedden lesz 75 éves a nemzet színésze, Törőcsik Mari, aki az MTI-Pressnek adott interjújában úgy vélte: sikerekben és értékes munkatársakban gazdag pályafutásához egyaránt szüksége volt jó adag szerencsére és persze rengeteg türelemre is.
 

De ha bemegyek egy pláza-könyvesboltba, vagy a metrón figyelem, mit olvasnak, vagy a sikerkönyvek listáját nézem, akkor néha megfordul a fejemben, hogy ez az 1-2% is minek… Magyarország borzasztó rossz szellemi kondícióban van – átlagban hat órát ülnek az emberek a tévé előtt, akárcsak az írni-olvasni alig tudó latin-amerikai népek, és gyagyaságokat néznek, ugyanazokat a gyagyaságokat nézik, mint a funkcionális analfabéták a harmadik világban.  

Valóban elérkezett Az utolsó magyartanár feljegyzéseinek ideje? – Interjú Dreff Jánossal/Tóth Dezsővel, a provokatív regény szerzőjével

Ifjabb Bibó Istvánt az 1956-os forradalom októberi és novemberi eseményeire emlékezve kérdeztük személyes emlékeiről, édesapja szerepéről, a megtorlás éveiről, és a mai fiatalok gondolkodásáról. Az utóbbi témáról annál is inkább hivatott beszélni, mivel a mai napig művészettörténetet tanít a Sylvester János Protestáns Gimnáziumban. Az iskolát közösen alapították egy lelkes tanári gárdával, és ifjabb Bibó István igazgatta három évvel ezelőtti visszavonulásáig. – Interjú ifjabb Bibó Istvánnal

„Azzal igyekszünk egzisztenciát teremteni, ami tinédzser korunk óta a legjobban foglalkoztat minket a lányokon kívül, és ez a magyar nyelv, a magyar szó” – mondja Said Akkezdet Phiai, talán az egyik legeredetibb fiatal magyar rap-banda tagja. Miért nem akarnak befutni? Ki írja a szövegeket? Mivel foglalkoznak zenélés mellett? Mi a véleményük az irodalomról? Költészetnek tartják-e a rapet? Rapnek a költészetet? Kérdéseinkre a csapat két tagja, Újonc (Závada Péter) és Said (Süveg Márk) válaszolt. A beszélgetésbe beillesztettük néhány ismert számukat is.

A Tizenkét legszebb magyar vers konferenciasorozat ajkai állomásán kaptuk mikrofonvégre Beck Zoltánt a programhoz kapcsolódó 30Y koncert után, akitől megtudhattuk, hogy miképpen fonódhat össze néha könnyűzene és líra, melyet talán nem is kell annyira féltenünk. – Boldog Zoltán interjúja