Visszagondolt a gyerekkorára, mikor az anyja a karácsonyra kapott Kreml fakirakóshoz évekig hozzá sem engedte nyúlni, nehogy tönkretegye. Máig is megvan neki. Majd az unokáinak adja. Ha lesznek.

– Ne csinálja ezt, István! Ugye maga is hallotta, hogy valami történik Pesten. Úgy tudom, a diákok szervezkednek.
– Én azt hallottam, hogy a szovjetek. Hogy ki akarják ugrasztani a máshogyan gondolkodókat. Ezért jobb lenne, ha az elvtársnő most visszamenne az istállóba, elmondana estig még néhány verset, hogy szombaton jól szerepeljünk a vetélkedőn, maga pedig bejusson az egyetemre.
– Én azt hittem, hogy maga… talán…
– Rosszul hitte.

A Magyar Írószövetség ’56-os tematikájú, Szavakban lobog című pályázatának nyertes novellája.

„Kornélt a betegsége idejére azonban az utcai frontra néző tágas, napos szobában helyezték el. Egy pillanatra hagyták csak felügyelet nélkül, mikor ő, a lenyugtatózott, bódult lábadozó egy lezser mozdulattal kilépett az ablakon, mintha csak a körfolyosóra lépne ki, a barátjához…” – Frideczky Katalin prózája

„− Miért nem árulta el neki, hogy tudja? – firtatja a kötött pulóveres fiatalember, miközben a pultra helyezi a kiürült kávécsészét és a vizespoharat.
− A férfiak szeretik, ha a nők ostobák. Legalábbis azok, akik ide járnak.” – Bene Zoltán novellája

„Nagy hókuszpókusszal letakarta egy kendővel Péterke fejét, s csak akkor vette le róla, mikor már pucéran állt előtte, és ingerlő mosollyal delejes táncba kezdett.” – Kisslaki László prózája

Imi szilveszteri megállapítása, hogy a pénz újfent szart sem ér, a párt és a kormány hivatalos álláspontjává lépett elő. Január végén bejelentették a pénzreformot, majd rá két napra forgalomba is került az új lej. A régi húszért adtak egyet, egy fizetésnyit váltottak mindenkinek. Berci megszámolta, amit a kekszes dobozba eltett a karácsony előtti nagy roham után, és nem tudott visszafojtani egy egészséges, harsány kurvaanyjázást, dühösen vágta vissza a bankjegyeket a dobozba, s mikor Magdus megkérdezte, ha már szart sem ér, miért tette vissza, azt mondta neki, azért, mert hazaviszi anyukának, hadd legyen kenyérsütéskor elég alágyújtósa a tűzcsináláshoz.

„Az emberevésben nem mi vagyunk a vezetők: Japán és Kína már korábban bevezette a törvényt, és a gazdagok ma is inkább oda mennek, ha kulináris élvezetre vágynak. Ennek az az oka, hogy nálunk az emberevés még viszonylag új, és nincs önálló brandje sem.” – Rimóczi László szatírája.

„Aki nyer, az megbaszhatja a másikat, ahogy akarja, mondtam. Mélyen a szemembe néztél. Én voltam a fehérrel.” – Tamás Kincső erotikus regényének részletét olvashatják.

Elsőként anyám barátnői tűntek el a csanaki oldalra épült, kétszintes villánkból. Aztán lassan anyám is egyre kevesebb időt töltött otthon, és így a féltve gondozott virágágyásból is olyan ütemben pusztultak ki az illatos, angol tearózsák, fodros szoknyájú rododendronok, üde egynyáriak, ahogyan a kosz lepte be az olasz márványpadlót, a lazacrózsaszín bőrkanapét és a mahagóni asztalt a lakásban. – Istók Anna novellája.

Hirtelen éles fájdalmat érzett a nyakán. Aztán forróságot. Kiabálni akart, de nem tudott. Sötét árny hajolt fölé.

„A folyosókon név szerint ismerték a régi növendékeket, a »kisasszonyokat«. Jankának változatlanul a fiatalon meghalt, angyalarcú nővér maradt a kedvence.” – Csepcsányi Éva regényrészlete, amelynek segítségével egy bentlakásos leányiskola mindennapjaiba tekinthetünk be.

„A nemzetközi összefogással, kapkodva felszerelt Holroyd-expedíció valósággal holdbéli tájakon haladt keresztül. Sehol egy fa, egy bokor, egy fűszál: csak a puszta föld meg a föld alá vezető rovarjáratok fekete nyílásai, és a mindenütt rovartetemek.” – Galántai Zoltán prózája

„A ház árnyékában szabálytalan, virágokkal borított, kis hantot talált, rajta egyszerű fejfa és egy bádoglapocska, amit anyja szoknyája csücskével kitartóan fényesíteni kezdett.” – Zentai Eta prózája

„A leíró egyik alteregója, akit a közelmúltban bizonyos népszokások és események fotózásával, videózásával bíztak meg, Pusztinán, Csíksomlyón és környékén eltöltött napjairól elmélkedik…” – Nagy Zopán prózája

„Aztán visszanéztem, és megláttam azt a közvetlenül a föld felett repülő, berregő járművet a háromszemű, fegyveres lényekkel. Mögötte még egyet, távolabb még kettőt.” – Berka Attila Anómia című posztapokaliptikus regényének folytatása.

Szereti a jó bort, de nem tudja, mit igyon a disznósajt és a májkrémkonzerv mellé? Kóstolja meg az olcsó lőréket kalmopirines asszociációkkal, kátrányos lecsengéssel és a teniszedzés utáni zoknik bukéját idéző hatásokkal! Rimóczi László katalógusa.

Az Irodalmi Jelen az 1956-os forradalomra és szabadságharcra kortárs és klasszikus irodalmi művekkel emlékezik. Összeállításunkban Faludy György, Márai Sándor, Szőcs Géza, Somlyó György, Illyés Gyula, Böszörményi Zoltán, Nagy László, Száraz Miklós György, Hajnóczy Péter, Hegedűs Gyöngyi, Szabó Lőrinc, Tőzsér Árpád, Petőcz András, Vekov Károly, Deák-Sárosi László verseit, rövidprózáit, a forradalommal kapcsolatos értekezéseit olvashatják.

„Egy óra múlva apám Borbála nagynénjével és Sebestyénnel beszélget a budai oldalon, a Kedvesben. Nagyapám nővére kicsit ijedt, de azért hajtogatja: »Jó lesz nekik ez a kis lecke…« Sebestyén pánikban van; nem ért semmit. Egy csoport érkezik. Betaszítják az ajtót, betódulnak, de nem ülnek le, kiabálnak, ragyog az arcuk.” – Részlet a szerző Apám darabokban című regényéből, amely a Scolar Kiadó gondozásában jelent meg az idei Könyvhétre.

„Mennyire más lett volna minden, fontolgatta Musztafa, ha akkor, ott sikerült volna betörni Schlösslbergbe, és utána bevenni Bécset is, mennyire mást tanulnának a mai gyerekek történelemórán, ha Európa egésze török uralom alá került volna...” – Andrássy József prózája.

„Az eladásra szánt autó csinos tulajdonosa éppen a pedálok alól próbálja kiszedni a gumiszőnyeget, hogy gyorsan kirázza, mivel hirtelen, felkészületlenül érte az érdeklődők érkezése.” – Szávai Attila prózája