„Most itt térdepelek a konyhakövön, sötétedik, apu egyre gyengébben lélegzik. A szájából és az orrából szivárog a vér. Az osztályban én vagyok a legjobb tanuló, sokat olvasok, tudom, ha nem hívok mentőt, apu elvérezhet.” – Döme Barbara prózája.

„Miért nem írsz verset magyarul? – kérdezte a barátja a minap. Ott ültek az egyik csapszékben, mert Janus már unta a királyi könyvtárat, meg persze azt is ki akarta használni, hogy itt nem feltétlenül pécsi püspökként forgolódik.” – Gáspár Ferenc regényrészlete

„Ahogy leszáll az éj, a faluházát egyre több ijesztő alak veszi körül, imbolygó mozgással, mintha marionettek volnának. Elnyúlt fejű, elég kopottas öltözetű alakok, lassú, meglehetősen darabos mozdulatokkal.” – Valódi magyar horror készül Térey János műhelyében. Ebből olvashatnak részletet.

„Végiggondolta, mit ehetnek az izlandiak karácsonykor, és arra jutott, hogy inkább hagyjuk, és betolta a hurkát meg a kolbászt a sütőbe.” – Szil Ágnes novellája

„Szolidaritás-karszalagot viselő, nagydarab szőke önkéntesek terelték a tömeget a Szaniszló templom előtti, fák szegélyezte, hatalmas, téglalap alakú térre, amely zsúfolásig megtelt. A legalább százezres sokaság némaságában is lenyűgöző erőt sugárzott.” – Zentai Péter László prózája

„A mai ember valódi gyermeke: a gondja. Szinte észrevétlenül fogant meg benne,
és folytonosan hordozza, de kihordani, feloldható gondolattá tenni képtelen… – Suttogja egy tévébemondó (illetve egy tévéből kimondó) nő: reklám helyett…” – Nagy Zopán Látens című prózafolyamának újabb részét olvashatják.

„Alighogy becsukódott mögöttem az ajtó, furcsa, robbanásszerű hangot hallottam. Az ablakon át csak füstöt láttam, aztán Tünde halálra vált arcának tükörképét.” – Berka Attila Anómia című posztapokaliptikus regényének folytatása.

Pályázatunk díjazott írásai közül ezúttal Tóth Anna novelláját olvashatják.

Szeptemberben folytatjuk novellapályázatunk díjazott írásainak közlését. Ezúttal Kertész Jenő írását olvashatják.

„Sötét vászonnal fedett, ében vattával bélelt csontfaragvány trónon, parfümös legyezők és plüss nemi szervek között, nyitott kalitkában: aranyszínű küklopsz-mopsz liheg…” – Nagy Zopán Látens című regényfolyamának újabb részét olvashatják.

Szeptemberben folytatjuk novellapályázatunk díjazott írásainak közlését. Ezúttal Somogyi Feri alkotását olvashatják.

Szeptemberben folytatjuk novellapályázatunk díjazott írásainak közlését. Ezúttal Nyíri Katalin írását olvashatják.

Augusztusban novellaíró pályázatunk díjazott alkotásait olvashatják a prózarovatban, amelyek közül most Pikó Sándor hátborzongató írását közöljük.

Augusztusban novellaíró pályázatunk díjazott alkotásait olvashatják a prózarovatban, amelyek közül most Zengő Zoltán művét közöljük.

Augusztusban novellaíró pályázatunk díjazott alkotásait olvashatják a prózarovatban, amelyek közül most Polgár Vera A csúcson című írását közöljük.

Augusztusban novellaíró pályázatunk díjazott alkotásait olvashatják a prózarovatban, amelyek közül most Sebestyén Péter írását közöljük.

Augusztusban novellaíró pályázatunk díjazott alkotásait olvashatják a prózarovatban, amelyek közül most Medgyessy Éva Etűd című írását közöljük.

Augusztusban novellaíró pályázatunk díjazott alkotásait olvashatják a prózarovatban, amelyek közül most Trenka Csaba Gábor Zora és a Lagrange-pont című írását közöljük.

Augusztusban novellaíró pályázatunk díjazott alkotásait olvashatják a prózarovatban, amelyek közül most Bencsik Gábor Üres papír című írását közöljük.

Augusztusban novellaíró pályázatunk díjazott alkotásait olvashatják a prózarovatban, amelyek közül most a másik (az I. díjat megosztva két pályázó kapta) első díjas, Istók Anna Csak neve volt című írását közöljük.