[Néhány napja kaptam egy körímélt. Fotók voltak benne. Egy független dán sziget meglehetősen furcsa hagyományáról. A dokumentumfotók sokkolóak voltak. Napokra bennem maradtak a brutális, véres képek. Megpróbáltam megszabadulni tőlük.]

(Ünnepszag,
rózsás ég és alig pár gépkocsi,
szinte csend,
én, amint kávéért, könnyű szívvel),

(kipihent párok, mintha mindenki ketten,
nyugodtan: dolgozni holnap sem kell)

(és béke,
mint madártej felett a vaníliaillat,
vagy mint régen március 15-én)

enyém lesz ez a nap
sétálgatok a Hold udvarában
gyöngyezüst szitál, mintha a hajad
béke, nyugalom, gyógyulás, álom
petárdavihar, szirénadallam halkul…
 

 
Túlélünk mi is. A múzeum „félmúlt” osztálya
 velünk: Sztálinnal, Benessel, Kádárral eltelt. 

fáraszt ezt leírnom
mert a vége
átfordul ledérbe
 
 

Az Irodalmi Jelen ezen a címen indítja el új, olvasóinkat talán meglepő sorozatát. Nem is titkoljuk el: kifejezetten az a célunk, hogy ezzel a szokatlan versfolyammal meghökkentsük Önöket.

Maritta Lintunen a kortárs finn irodalom kiemelkedő író- és költőnője. Verseit a Valaistut talot című kötetből (Helsinki: WSOY, 2005) közöljük. A fordítások elhangzottak a Finn Nagykövetségen rendezett felolvasóesten, 2010. április 29-én. – Maritta Lintunen versei

Hangolás címmel 2010. június 3-án mutatták be az Ünnepi Könyvhéten Tõnu Õnnepalu és Lauri Sommer észt költők verses beszélgetőkötetét. A szerzők részvételével megrendezett könyvbemutatóval indította el a Pluralica szívzsebbe passzoló kötetsorozatát, mellyel megkezdett útját folytatva, külföldi szerzőket hoz közelebb a magyar olvasókhoz. - Versek a Hangolás kötetből.

Már hálómat sem merítem a vízbe.
Mióta lesek arra a nagy halra?!
Sós vízben kiázott verseim íze
sorokat sodor az áramlatba.

Egész lényemben írogató csendként.
Jól hallani így, a világ mily piti.
Nem találtam magamra mentőmellényt.
 ti  ti  ti  tá  tá  tá  ti  ti  ti
Korányi Mátyás versei

autóba ültünk mind az öten,
a tengerre indultunk
hajnalban. izgulós nyári
utazás, bőrönd, pakolás, zsinór,
a csomagtartóra kötöttük életünket,
a ruhák közé hajtogatta anyám
a törölközőinket.
Terék Anna versei

Ha összetört, összetört,
Nincsen bűbáj, nincsen flört.
Duzzogtál, hogy nincs virág.
Vetéljen el hét világ!
- Borsodi L. László versei
 
 

 
      A pályaudvar, mint mély torok − a beton,
      az üveg égbe kiált. A fáradtságtól lassan
      elalszol; magadon túl nem jutsz tovább.
      Necz Dániel versei.
 
 

„Lelkem, te lenge, fesztelen,
Földi testemnek vendége, társa,
Hol fogsz bolyongni, esztelen,
Sápadt lész, rideg és meztelen,
Ha majd játéknak, tréfának vége.”
Békássy Éva versei
 

 
 
 
Megtekint az Űr,
gyorsan felbecsül,
itt volt tovaillant,
    tűnő testemet
    lágy est fejtse meg –
    kapcsold le a villanyt!
 
 

A szakadatlan harangszó
minden szétvert bánat mögött.
 
Ellenforgattyú, kényszeredetten,
az idő befeketítette emblémában.
 
Fagybarázdák a
jelszó mentén.
 
Mindez fél
anyajegy-fénynél.
Paul Celan versei.

Kezedből nyílik a levegőnek
a gazdátlan rózsa.
A szirmokat egymástól
félhang távolságra helyezed el.
Húrokat vizionálsz
a tövisekre –
nem vörösben
írod meg a dalt.   
Kántás Balázs versei
 

"a tavaszi sóvárgás
a gyomorból indul
lefele haladva
a szexust megragadja
fölfele törve
a szivet elragadja
csak a szerelmes aktus csillapítja"

 "újra és újra a régi sort, ki kért
meg erre, csak álmodik az ujjam -
üres szobák vagyunk, vonaltalan kéz,
de tavasszal esni fog, esni fog újra."
- Mirtse Zsuzsa versei.
 

Fehérre meszelt utcafal tövében,  
az ajtó mellett ül. Apó, szólítgatod  
félénken, piros virágok lógnak le  
az ablakból. Muskátli szagú a kezed.
Nagypál István versei

Az ember azt gondolná
hogy ismeret és annak
terjesztése egyaránt
Nagy Zopán írása