VERSTÖRTÉNÉS 2010.07.05-12. - Tóth Erzsébet

enyém lesz ez a nap
sétálgatok a Hold udvarában
gyöngyezüst szitál, mintha a hajad
béke, nyugalom, gyógyulás, álom
petárdavihar, szirénadallam halkul…

TÓTH ERZSÉBET

EGY LOPOTT NAP

elmenni
elmenni
én már nem tudok innen
jó kis kuckót teremtettem magamnak
nincs kedvem menni
ő
meg
aki szeretne idejönni
neki nincs bátorsága
van felesége
aranygyűrűje
nincs oroszlánszíve
rendes, emberi szíve van
tisztessége
három gyereke
társadalmi igyekvése
nem sokra megy vele
„???”
írja nekem az sms-ben
meg:
„?”
ennyire futja
ösztönlény maradványaiból
rabszolga szegény
egy kávét se mer
meginni velem
szeretem

***
Lopott órák, lopott tüzek
ezeregy éjszaka meséi
rózsarongy függönyök mögött
asztalon, ágyban, szőnyegen
mindig az volt a legizgalmasabb.
Boldog, pihegő árva testek, drága arcok
egymást lopták maguknak.
Könnyes vagy száraz búcsúk
„Maradj itt éjszakára!”
„Hogy lehet elengedni Téged?”
Hidd el szívem, lehet.
És a perzsaszőnyegen
a lovasok azóta is
visszafelé nyilaznak.

***
Visszafelé nyilazok
este kigondoltam
a holnapot ellopom magamnak
kerül amibe kerül
valahogy meg kell oldani
ne vegyék észre, akik a napokra felügyelnek.
A hivatalosok a magánok magánhivatalok közmagánszemélyek cyberhuligánok megabytezsiványok virtuális banyák közhullagyalázók konzumpiócák energiavámpírok strigulastricik mozgalmi macák bánatjampecok mindenkori ördögök vérszívók szúnyogemberek kint maradnak.
Enyém lesz ez a nap.

***
enyém lesz ez a nap
sétálgatok a Hold udvarában
gyöngyezüst szitál, mintha a hajad
béke, nyugalom, gyógyulás, álom
petárdavihar, szirénadallam halkul…

***
illatos, szúrós nyári rét
méhecskedongás, tücsökszimfonikusok
világzaj, földmorgás,
perzselő nap-gubacsok
alex hurrikán
földrecsapott őzike, kismalac

***
monoton zúgás, 
vu-vu-za-la, vu-vu-za-la
bőlcsőringató dala
sípol belőlem valami
semmi baj, ez csak a tüdőm
lélegzet-visszafojtás
hallom a szívem
jelentkezik, mondani akar valamit
dob dob

***
dob dob
beszélgessünk egy kicsit
nem ebben egyeztünk meg
hajszolsz mint egy igáslovat
gondold meg
mit gürizek amíg te pöfékelsz
és a tüdőd is
képzeld el hány milliméter
kátrány rakódott arra a gyönge tüdőre
méghogy gyönge!
mi vagy te? a tüdőm szóvivője?
mit tudsz te a tüdőről édes szívem?
nem vagyok az édes szíved
nagyon is keserű vagyok
nehogy már epének képzeld magad
az epe a keserű édes szívem
aztán a nyamvadt szerelmeid
hova rakjam őket
az úristennek nincs annyi pitvarkamrája
nekem is csak kettőt adott
rendet kéne már rakni
kidobni ezt a sok léhűtőt
szívzabálót
hova rakjam a gyávaságot?
kérlek szépen, drága úrnőm, adj egy kis pihenőt
egyetlen percig hadd pihenjek
ígérem, meghálálom
meg halálom
meg
hal

***
álom
***
á
***
lom