Tavaszi-ősi

Weöres-mézes

Feküdtem  a lázban részegen,
sej, a láztól részegen.
Képzelt lány keveredett mellém,
sej, gondoltam, megölelem.
Méz csordult ki a szánkon, cseppent le az ágyon,
sej, így hevertünk napokig mézesen.
Nem tudok mást mondani neked se,
csak azt, hogy édesem, édesem.
Így heverünk végig lázban az ágyon,
sej, így telik el csordultig az életünk, életem.

tavaszi-ősi

a tavaszi sóvárgás
a gyomorból indul
lefele haladva
a szexust megragadja
fölfele törve
a szivet elragadja
csak a szerelmes aktus csillapítja

az ősi szorongás
a gyomorból indul
lefele nyomulva
a belet kifacsarja
fölfele kúszva
a szivet megszorítja
csak a szó és a szeretés oldja és gyógyítja

Kapcsolódó:

Eleve-korlát – Tábor Ádám kor-látomásai (Kritika A hurrikán háza című kötetről)