nézi a tengert
kisimítja és össze
ráncolja szemmel

 
 
De még a délelőtti köd
fel sem oszlott,
messze a távolsági
buszok mormogásától,
a lejtő rétjén
megsuhognak a kaszák.

 
ha már a Nap nem alkalmas
üzenhetnél a Holddal
olyan hatásos graciőz sarlója van
akaszthatnál rá egy üzenetet
vagy elfuthatna vele valamelyik csillag

 
 
 
Betelt az ég, be a pokol,
s engem a kanti protokoll
hívőként – csigert – lefokol,
de egyúttal meg is okol.

nem 
látom fent
az eget
s az
égen
keresztül
hasító repülőt

 
 
Mennyiben készül az emberi szem gyönyör-
ködtetésére, hisz nem is láthatja, olyan messze
van kívülről és belülről is. Mennyiben az
isten számára, hogy lássa és gyönyörködjön
az emberi leleményben, hogy mégsem volt
minden teljesen hiába. És mennyire a távol-
látó angyalok számára festeti a kupolát?

 
Feküdni kéne, csak még
megnézem, hogy áll a svájci
frank.

 
Ma találkoztam a szelffel
tudom, ki ön – így szóltam hozzá – tudom, ki Ön, vagyis Maga.
 

 
 
A mi nagymamánk nem volt olyan.
Hajnalban kelt, hogy pár kiló  krumplit
becipeljen a piacra,
és az áráért nekünk málnát vegyen.
A mi kertünkben sem termett minden.
De ami ott és akkor termett,
azóta mindenhonnan hiányzik.

 
 
A bibliában a visszaadott harminc ezüstért
a zsidó főpapok temetőparcellát vettek,
vérdíjért vérmezőt. Költőnk csak érzi a bűnt s vért
verseiben: elárult sorsok, ábrándok, tettek.

végül egyedül maradsz
az ősz ideért
árnyék koppan a
bodzavirágok mögött
jöttödet várja
szívre hajolnak
bevérzett ágak léptek
 

Az egyediséget befolyásoló tényezõk szakadatlan változására a költõ csak akkor tud reagálni, ha töretlen figyelemmel követi a mozgást. Valahányszor alkotni kezd, erre a mozgásra vagy valamelyik számára kiemelten fontos tényezõ elmozdulására, esetleg mozdulatlanságára is válaszol. Az avantgárd költõ lankadatlanul és tudatosan néz szembe az egyediség összetevõivel, még akkor is, ha a problémákra csak ösztönösen tud válaszolni. Avantgárdsága alkotói magatartásában merül ki, nem pedig egy vagy több mûvét jellemzõ stíluseszményben. (Papp Tibor, Párizs, 1997)
Kép: Magyar Műhely Kiadó, 2007

[Néhány napja kaptam egy körímélt. Fotók voltak benne. Egy független dán sziget meglehetősen furcsa hagyományáról. A dokumentumfotók sokkolóak voltak. Napokra bennem maradtak a brutális, véres képek. Megpróbáltam megszabadulni tőlük.]

(Ünnepszag,
rózsás ég és alig pár gépkocsi,
szinte csend,
én, amint kávéért, könnyű szívvel),

(kipihent párok, mintha mindenki ketten,
nyugodtan: dolgozni holnap sem kell)

(és béke,
mint madártej felett a vaníliaillat,
vagy mint régen március 15-én)

enyém lesz ez a nap
sétálgatok a Hold udvarában
gyöngyezüst szitál, mintha a hajad
béke, nyugalom, gyógyulás, álom
petárdavihar, szirénadallam halkul…
 

 
Túlélünk mi is. A múzeum „félmúlt” osztálya
 velünk: Sztálinnal, Benessel, Kádárral eltelt. 

fáraszt ezt leírnom
mert a vége
átfordul ledérbe
 
 

Az Irodalmi Jelen ezen a címen indítja el új, olvasóinkat talán meglepő sorozatát. Nem is titkoljuk el: kifejezetten az a célunk, hogy ezzel a szokatlan versfolyammal meghökkentsük Önöket.

Maritta Lintunen a kortárs finn irodalom kiemelkedő író- és költőnője. Verseit a Valaistut talot című kötetből (Helsinki: WSOY, 2005) közöljük. A fordítások elhangzottak a Finn Nagykövetségen rendezett felolvasóesten, 2010. április 29-én. – Maritta Lintunen versei

Hangolás címmel 2010. június 3-án mutatták be az Ünnepi Könyvhéten Tõnu Õnnepalu és Lauri Sommer észt költők verses beszélgetőkötetét. A szerzők részvételével megrendezett könyvbemutatóval indította el a Pluralica szívzsebbe passzoló kötetsorozatát, mellyel megkezdett útját folytatva, külföldi szerzőket hoz közelebb a magyar olvasókhoz. - Versek a Hangolás kötetből.