hogy is tudná, hogy szellemet
folyamatosan szülni meg,
ez a beszéd, a száj, a szó
szép lassúságtól ihletett

hangzó ezüst, piros cserép;
beszélj!,
csöndből, létből sződd meg szavad:
téged magadnak visszaad
(Vasadi Péter)

 
Inkább éljek szar müzliken,
miktől a víz kiver,
s arcom kifestve,
mint egy rossz bohóc,
csüggjek rajta folyton, mint plusz kolonc
mindegyik este?
(Nyerges Gábor Ádám)

 
 
 fölöttem ott áll
a Göncölszekér
- és  vár még mindig vár

Hogy kerül a cipőm az asztalodra?
Fogalmam sincs, de figyelj, öreg,
dobj meg egy cigivel, hálám sírig üldöz!
Maradok nálatok vacsorázni, ne szabadkozz,
hogy semmivel nem készültetek, momentán
egy huncut vasam sincs kajára,
úgyhogy, nézzük a hűtőt, no csak, spagetti,
sajtok, felvágott, ez mind jöhet!

 
 
 
Fenyvesi Ottó kollázsverse

 
amilyennek elképzeltem,
majdnem olyan,
igaz, majdnemnek képzeltem,
na annak olyan.

Benne vagyok a gépetekben, a saját gépemben,
a központi gépben, nem félek tőletek,
nem teszek kitérőket, fölösleges.
Ha akartok, megtaláltok.
De nektek fontosabb a húsleves az asztalotokon.
Az aranyló foltok a gőzölgő párában.
Elfeledtétek a döghúst,
a jeges földből kikapart kenyeret.

a süllyedés csodája:
kezem
megadón emelem fejem fölé.
megragad az elengedés.

A szavak
A szavak: való igaz, szavak.
De a való igaz szavak is csak szavak.

Fej vagy írás
Engem nem fejre ejtettek.
Engem írásra ejtettek.
T.D.

A testemből vétetett teher vagy,
űrben száguldó fémes kacagás,
rügy a halhatatlanság színpadán.

Félelmetes erőm, mégis kevés,
segítsed át az idő tutaján
lelkemet, tisztító felismerés.

 
Én Árpád lettem, s – jó ég! – Ernő:
boncasztal, varrógép, s plusz még ernyő.
Ha ez az Ernő fel nem lázad,
kitettünk volna egy Árpád-házat.
 
(Tőzsér Árpád)

Papp Tibor vizuális költeménye

Akár a hangya hangaszálról iszom
És nem vesz észre aki fölöttem jár
szememre hullik egy-egy pipacs-szirom

Szememre hullott egy-egy pipacs-szirom
Nem is vett észre pedig fölöttem járt
Akár a hangya hangaszálról iszom

 
 
A fűrészbak például laticelből készül és ha
átvágják elég csúnyán tud vérezni
sose fűrészelj fát a laticel bakon csak vasat
vagy élő embercsontot az nem rikoltozik annyira

Szeretem a csontvelőmig hatoló kis villámokat,
melyeket remegős, búgós, édes hangjával
küld belém.
Közömbös mondatait én becézésnek érzem,
nem is tudja, hogy flörtöl velem?
Vagy nagyon is szándékosan
forgatja lassú tűzön a csontjaimat?

 
fákról hullanak
októberi vércseppek
avar tömegsír
(301.haiku)

Az ősz ma, nézd meg, épp bokáig ér.
A szeptemberre külön színvilág van:
összekutyulva barna és fehér,
rumos kóla egy részeg indiánban.
Závada Péter versei

 
Ez az állat nem állat, csak látszat,
vagy emberi maszk. Ahogy a festő ujja érinti a vásznat.
Ez az állat nem él, hanem létezik. A templom lépcsőjén
vért iszik, vagy összeteszi a két kezit.
(Jász Attila: archaikus )

Aki elmegy
meghal egy kicsit
de nem ellentéte annak
aki marad él csak sajátságos esete

ki bírja el az ég
lombhullató súlyát
nem emel fel
rám nehezedik az áldás
lefegyverez a védtelenség
ahogy a fűszál
begyűjtve minden fényt
nem kerüli el a kaszát

 
Én, aki helyesen élek, mert hely nélkül, tehát helytelenül,
belehelem a lelkemmel az időt, hogy
fogyjak, fogyjak, fogyjak.
És az is igaz, hogy nem eszem.
(Jónás Tamás: Vasárnap)