VERSTÖRTÉNÉS 2010.11.08 - ZALÁN TIBOR

Akár a hangya hangaszálról iszom
És nem vesz észre aki fölöttem jár
szememre hullik egy-egy pipacs-szirom

Szememre hullott egy-egy pipacs-szirom
Nem is vett észre pedig fölöttem járt
Akár a hangya hangaszálról iszom

ZALÁN TIBOR
 

BÚZAMEZŐ

Azon a mezőn már nem nyílik semmi
A pipacsrengeteget búzavirág
váltja s az nem nyílik hanem mint az ág
 önmagát valahonnan megteremti

Megint arra visz könnyed séta utam
üres vagyok s már mindenkitől halott
mégis mint kit a sok kék fölzaklatott
 arcra bukom és ajkam rögökbe kap

Meddig fekszem így csak az ég figyel rám
fogam kitört vér és sár mégis finom
 ahogy az enyészet eltölti a szám

Akár a hangya hangaszálról iszom
És nem vesz észre aki fölöttem jár
 szememre hullik egy-egy pipacs-szirom

Szememre hullott egy-egy pipacs-szirom
Nem is vett észre pedig fölöttem járt
 Akár a hangya hangaszálról iszom

Feküdni volt így jó az ég figyelt rám
fogam kitört vér és sár mégis finom
 ahogy az enyészet eltölti a szám

Arcra buktam és szívem földbe harap 
mégis mint kit a sok kék fölzaklatott
könnyed vagyok s már mindenkitől halott
 Utoljára tévedt el erre utam

Lám fakó birodalmát megteremti
­– nem kinyílik váltja magát mint az ág –
pipacstenger helyén a búzavirág
Ezen a mezőn már nem nyílik semmi

A verset Torok Sándor festményeivel illusztráltuk