VERSTÖRTÉNÉS 2010.11.30 - TÓTH ERZSÉBET, VASADI PÉTER, ZALÁN TIBOR
hogy is tudná, hogy szellemet
folyamatosan szülni meg,
ez a beszéd, a száj, a szó
szép lassúságtól ihletett
hangzó ezüst, piros cserép;
beszélj!,
csöndből, létből sződd meg szavad:
téged magadnak visszaad
(Vasadi Péter)
TÓTH ERZSÉBET
A NAP VÉGÉN
nem tart ki estig a kedv
nem tart ki estig az ének
nem tart ki estig a fény
nem tart ki estig a lélek
nem tart az ölelés estig
édesanyám nem fordul a rokka
nem tart ki estig a lábam
szakadós ma a szál
nem tart ki estig a szem csillogása
visszazuhan a kéz moccanása
nem tart a bátorság estig
nem tart ki mágnesed vonzása
nem tart el estig a bánat
a fekete lepkék röpte
nem tart ki estig az út
elhagy az angyalok figyelme
elgyöngül estig az áldás
elszáll a pipacs szirma
nem tart ki estig a remény
a láng a szellő a gyógyszer a hitel
kiürül estig a piac
elfogy az ígéret a bizalom kihűl
megfagy a rózsán a harmat
nem tart ki estig az élet
VASADI PÉTER
A SZÓ
Mindenkiből ömlik a szó,
de a lét épp csak csordogál.
Pedig a szó léttelenül
hanyattesett szárnyas bogár.
Tömérdek együtt is kevés,
még él, s minek? Bár múltja van,
mit kapálózva sem felejt,
mert szállt, zizzent; most múlttalan
lég-szabdalás az élete,
forog-forog, beszél-beszél,
nyomkod, keres, már unja is
közben, rongálást, mint a szél;
hogy is tudná, hogy szellemet
folyamatosan szülni meg,
ez a beszéd, a száj, a szó
szép lassúságtól ihletett
hangzó ezüst, piros cserép;
beszélj!,
csöndből, létből sződd meg szavad:
téged magadnak visszaad.
ZALÁN TIBOR
ELSŐ GYERTYAGYÚJTÁS
Ez már embermagasságú hóesés
terepasztal-tárgy a hóval fedett vár
Homályos az ég mit isten kisikált
még tegnap – s a vérben az élet kevés
Szűköl reszket mint kutyában a verés
a bizalom – polcról ellopott lekvár
mit nagymama koporsójában plombált
le – ne maradjon hátra keveredés
Hózuhogásba hasít a zuhanás
de ordítását elnyomja a harang
véres ujját törte Hitetlen Tamás
Magasan éhes varjúcsapat kereng
Első gyertyagyújtás Ma még az is más
húsba ahogy a semmi beledereng
