Irodalmi Jelen

VERSTÖRTÉNÉS 2010.11.4 - ZALÁN TIBOR

2010. november. 04. - 04:39

A fűrészbak például laticelből készül és ha
átvágják elég csúnyán tud vérezni
sose fűrészelj fát a laticel bakon csak vasat
vagy élő embercsontot az nem rikoltozik annyira

ZALÁN TIBOR

TISZAVIRÁG-LÉT

Mostanában már nem álmodom színekkel
Megtehetem     A bolondok házában
bámulom az eget ami nem más mint a
plafon szegénységes sárgája Hogy kerültem ide
- ám hülye kérdéseket még magának se tegyen
föl az ember Nem olyan egyszerű meghalni se megmaradni
se Okos és kedves rendőrök jöttek el értem annyi szent
Egyik a gyerekéről mesélt A másik arról milyen jó lehet
írónak lenni valakinek A harmadik meg hol itt
vette fel az adatokat hol ott hallgatott ki valakit a családból
Este volt és én egy előre kitervelt családi gyilkossági
kísérlet gyanúsítottja voltam éppen Persze valójában
nem figyeltek rám mint alperesre egy kulcsügyben
megvádoltra A kivonuló mentősök sem vették
észre mellkasomban a növekvő és egyre
bűzhödtebb tályogot
               Van úgy hogy az embertől elmegy a világ
s ha visszajön egy ideig szereti érezni milyen könnyű hirtelen a lég
A szeretet anyaga rothadóbb a nyári húsnál
melyben nyüzsögnek az ősz legyek kövér pondrói
Anna Mihajlova kitette száradni a ruhákat
a kötélre reggelre mindből szalamandra
lesz és szétfutnak a világ öt sarka felé
A bezártság kockázata ez – az ember kénytelen
észrevenni a látszat mögött az esszenciális szarkupacokat
A fűrészbak például laticelből készül és ha
átvágják elég csúnyán tud vérezni
sose fűrészelj fát a laticel bakon csak vasat
vagy élő embercsontot az nem rikoltozik annyira
Íróasztalom lopott anyám telesírta miatta a délelőttöt
mondtam is neki mama ezt nem kell így
sárga a plafon fölöttem vegye észre napsárga mint
az végtelen arlesi mező csak fakóbb és arasznyi
hernyók kúszkálnak rajta meg a fekete kalapomon
de nem zavar
           még viszem valamire nem ebben az
életben de több leszek mint a sekrestyés ruháján a
fekete gomb tudják hogy tehetséges vagyok és utálnak
és utálnak mert tudják hogy tehetséges vagyok és utálom
őket mert tudom hogy tehetséges vagyok Ha holló száll
a verebekhez az jó mert már közel lehetnek a lovak
a kék sörényű gőzölgő hatalmas mének
a szekerekkel s a káromkodó kocsisokkal
akiknek kezében kard és aranyszigony meredezik
a világra mert igazságot tenni jönnek el közénk
és azoknak akik már csak Kronosszal harcolnak
meghozzák az örök békét
                ami sohasem a halál
a halál csak kölyke tanuló gyereke neki
a halálban nincsen béke mert az élet átitatja
rossz mérgeivel és nyughatatlan beszédroncsaival
ahogy az életnek sincs hierarchiája mert nem lehetséges
egy bogár léte vetekszik az örök istenével
és egy isten élet-hossza nem mérhető semmilyen bogárléttel
még a tiszavirágéval sem és soha