Irodalmi Jelen

VERSTÖRTÉNÉS 2010.11.14 - BORA - SZAVAK MARTALÉKA

2010. november. 14. - 23:48

a süllyedés csodája:
kezem
megadón emelem fejem fölé.
megragad az elengedés.

BORA

SZAVAK MARTALÉKA

hordoz néha koponyád
egy ilyen arcot:
barabbás jézusra gondol.
kegyelmi pillanat
a zársebesség.
időtlen.
s bár nem változik
a domborzat,
az arc tájképén
egyszer csak
jézus gondol
barabbásra.

***

a választott vér hideg.
a szobahőmérséklet
nem elég meleg.
pedig úgy fűtenek,
mint egy csecsemőosztályon.
két tenyerem közé
veszem a zacskót.
testhőmérsékletre forrósítom.
majd úgy lesz annak vére,
kinek medréből kiléptem

***

próbálnak
kedélyjavítókkal hangolni
- zenekari árok a sír is -
de nem veszem be,
a sárga plafont
negatívba teszem:
kék ég ragyog
a tályogfalak felett

***

csak egy sóhajtás a nyár
tüdőmben hóropogás
feslett-piros csönd
pipacs a száj

***

a mester
egy pocsolya szélén megáll.
partja lesz az égfoszlánynak.
porondos vízen át
elindulok felé.
a süllyedés csodája:
kezem
megadón emelem fejem fölé.
megragad az elengedés.

***

akkor felüvöltöttem
a hang mélyebbről jött
mint belőlem
barlangfalakról
verődött vissza
testem haláltussal megrajzolt
őskori erővonalakra
egyszerűsödött
lábai között
viselős meztelenségem
örököse

***

nem hallom ereimben
a megolvadt harang
zúgását.
csak egy közelítő
surranást.
sokszor hallottam már,
de állam magasságában
mindig megállt.
most valaki összehúzza
arcom előtt az éjszakát.
a zárt osztályról
isten beszól.
mert a 'kint'
csak érzészavar volt.
én legbelül kuporogtam
valódban uram.
szám szavak martaléka.
csönd előttem.
csönd utánam.