Sz. Szécsényi Barbara három verse

"Felhők ölén / szunnyadt remény: / - tán felriad." - Sz. Szécsényi Barbara három verse.

Ébredés

Résnyi fényt cseppent az ablak,
arcokra fest
hajnal-sugár.
Virraszt a csend,
- a Hold felett -
ezüst homály.

Kósza Szél kacsint a Napnak,
szárnyával int
a pillanatnak.
Felhők ölén
szunnyadt remény:
- tán felriad.

Létezésben

Teremnyi csend ült le bennem.
Foszlott álmaim szálait
- mint fűben játszó kisgyermek -
tépkedem. Sodrom a semmit.
 

Csillagok lógnak a szürke égről.
Megannyi akasztott halott.
Fényük volt melegéből
takarják rám a holnapot.
 

Magam vagyok. A vértelen
vad hidegben lélek sem jár.
A magány topog béna lábain
ajtóm előtt: roppan a zár.
 

Szobám megrepedt homlokán
táncol át a hold sötéten.
Alvadó foltokat hagyott
a világtalan létezésben.

Súlytalan testben

Magamba nézek és arcodra látok.
Itt vagy: megpihenni bennem.
A válladon rázkódó világok
terheit - talán percre csak -
kívülre tettem.
És kint feledtem a bánatos őszt.
A test melegébe csordul
még méze a nyárnak, s elidőz
nálam álmod bársonypuhasága...
...ne ébredj idő előtt.