Végh Attila verse

Végh Attila

A kitömött albatrosz

Madárforma szalmazsák. Porfogó
egy barna tárlószekrény felső polcán.
Üvegszemében a görbült folyosó,
századfordulós járólap-minták.
A pupillában nyitva felejtett
ablakot csapkod a szél. Végigvág
az emeleten, csigalépcsőt gondol,
ki az utcára, fölisszák az épp betört
sarkvidéki légtömegek.
Valahol Grönland fölött most
egy vándoralbatrosz repül, de
semmi köze a szívemhez,
dobog még, de egyre zizegősebbek
a zörejek, és minél kékebben szárnyal
képzeletemben az a madár,
a szalma odabent egyre tömörebb,
és hogy albatroszok tényleg vannak,
csak véletlen egybeesés.