Ugrás a tartalomra

Don Quijoték a XXI. században

   

  A szegedi Grand Café retrós plakátdekorációit 2008. december 3-a óta Csősz Géza kortévesztő kortársairól készített fotókiállítása kényszeríti háttérbe, és tölti meg az örök Don Quijote figura többszörös újragondolásával a polgári kultúra mementójaként álló kávéházat.

 

Don Quijoték a XXI. században

 

    A Grand Caféba lépve a kiállítás azonnal felkínálja a fotósorozat történetté olvasását, amely keretes szerkezetével a generációk közötti különbség érzékeltetésén túl a tésztaszűrő motívumával fűzi össze korunk különceit. A fotók azonban mind önálló történetek olyan emberekről, akiket gyakran hóbortnak tűnő cselekvésük emel ki egy pillanatra a a XXI. századi hétköznapokból, és ebben a tekintetben egyetlen tésztaszűrő nincs csak a helyén: a lencse mögötti arcé, akik mindezeket észreveszi.

 

    A cianotípia művészi eljárásával készült képek színvilágukban is harmonizálnak a témával, és talán maga a technikai módszerrel ötvözött látásmód az, amely a digitális kor kihívásaival sok tekintetben szembe menő vállakozást a kortárs kísérletek sorából kiemeli egyszerre előre és hátra nyúlva az időben.

    A kiállítást Turi Tímea nyitotta meg; alábbiakban az ő szövegét idézzük.

   „Egy kiállításmegnyitó legnehezebb kérdése mindig az, hogy hogyan is szólíthatók meg a kedves egybegyűltek. A tisztelt vendégek. A hölgyeim és az uraim. Miféle viszonyban is vagyunk mi egymással. Most például én, aki beszélek, önökkel és veletek, akik hallgatnak. Kedves ismerősök vagyunk-e vagy csak távoli idegenek. Csősz Géza képeit nézve azonban a megfelelő szavak kiválasztása egyértelmű: kedves barátaink!
   Hiszen Géza XXI. századi Don Quijotéi is a barátaink, még akkor is, ha talán nem is ismerjük őket. És a képeken szereplők is barátai egymásnak, még akkor is, ha ők sem ismerik a másikat. Rajtuk a jel, ha nem is a homlokukra írva, de a fejük búbján, tésztaszűrő képében. De miket is beszélek! Méghogy tésztaszűrő! Délceg sisakok ezek. Vagy színpompás kalapok. Koronák. Diadémok. Csak meg kell őket látni, csak meg kell nézni a képeket.
   És miközben mi nézzük a képeket, a képek arcai is visszatekintenek ránk. Tudunk egymásról. Búsképű lovagok ők, akik minden észérvnek tűnő hazugság ellenére nem tudnak és nem is akarnak belenyugodni abba, hogy a világ olyan, amilyen. Hiszen a Don Quijoték nem csak a szélmalmokat nézik makacsul mindig óriásnak, egy gebét paripának vagy a piszkos parasztlányt tündökletes nemesasszonynak. A XXI. század Don Quijotéi a mindennapokat is ünnepnapnak tekintik. Az egész világot másmilyennek tehát, mint amilyen – legalábbis ezt mondják róluk azok, akik nem ők.
   Azt azonban már csak kevesebben merik megkérdezni, hogy vajon ettől a másként látástól mássá is változik-e ez a világ. A Don Quijoték azok, akik benéznek a függöny mögé, akik ki merik mondani, ha a király meztelen. Vagy épphogy a szavaikkal öltöztetik fel őket újra. Mesélnek, és láss csodát, megfiatalodnak az emberek.
  És ez nem is csoda. Hiszen tessék csak megnézni a fotókat: egyik arc, egyik kép sem szomorú. Fanyar – talán. Elmélázó – talán. Groteszk – igen. De semmiképpen sem szomorú, mert mindegyik arcban van valami kikezdhetetlen bizalom a világ jósága iránt. Amely világ, persze, tudjuk a hétköznapokból, talán mégsem a lehetséges világok lehető legjobbika, amely világot azonban épp ezek a tekintetek tehetnek jobbá. Amelyek nem hiszik el, hogy a világ úgy van, ahogy mások mondják, és nem úgy, ahogy ők látják.
    Épp ezért mégse mondhatjuk azt, amit olyan egyszerű lenne, hogy Géza képei groteszken látnák a világot, mert ezek a fotók épp azt sejtetik, hogy ez a világ csak ilyen lehet. Persze lehet, hogy én máshogy látom groteszken, de én se láthatom tisztán. Pontosabban a tisztaság mindig a személyes pillantásom sajátja, és nem azé, amit nézek.     

   Géza a mai kor szélmalomharcot vívó, bohókásnak vélt embereit kívánta megörökíteni, de a képek esendő költőiségével e szélmalmot vívó harc tekintetét is megörökítette. A saját tekintetét tehát, amely barátként tekint a megörökített arcokra, ez a tekintet tehát a mi barátunk is.”

 


 

    A rendhagyó kiállítás decemberben folyamatosan látogatható a Grand Café nyitvatartásának időpontjában. A cikkben szereplő fotók A XXI. századi Don Quijoték sorozat kiragadott darabjai.

Boldog Zoltán

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.