Miklóssy Endre válasza Sneé Péter levelére

"...ha azt mondod, fogalmad sincs arról mi az, hogy "esszé", akkor már legalább ketten vagyunk, akik nem tudjuk. Sőt harmadikként Montaignere is hivatkozhatnék, aki szintúgy nem tudta, ezért adta a műfajnak a "próbálkozás" címet. Ebből kifolyólag az is bizonytalan, hogy mire jó. De itt egy hipotétikus választ mégis megpróbálnék : gondolatokat ébreszteni. És a véleményedet olvasván úgy vélem ez maradéktalanul sikerült is..." –  Miklóssy Endre válasza Sneé Péter levelére. A PETRI-vita folytatódik.

Kedves barátom, Péter,

ha azt mondod, fogalmad sincs arról mi az, hogy "esszé", akkor már legalább ketten vagyunk, akik nem tudjuk. Sőt harmadikként Montaignere is hivatkozhatnék, aki szintúgy nem tudta, ezért adta a műfajnak a "próbálkozás" címet. Ebből kifolyólag az is bizonytalan, hogy mire jó. De itt egy hipotétikus választ mégis megpróbálnék : gondolatokat ébreszteni. És a véleményedet olvasván úgy vélem ez maradéktalanul sikerült is.
Más kérdés, hogy mi légyen igen nagyszámú felvetéseddel, amelyekben elsősorban a hiányérzeteidet foglalod össze, úgy hiszem, remekül. Az a gondom, tudod, hogy ezt a jó tucatnyi felvetést csak jó tucatnyi monográfiában lehetne megnyugtatóan tisztázni. Ami meg engem illet, hányatott életem igen ritkán tette lehetővé azt, hogy monográfia-félével akárcsak próbálkozzam is. Másvalakiknek meg láthatólag sehogyan se akaródzik. Ezt mindenesetre egy olyan tünetnek látom, amely beletrafál az itt érintett problémakör lényegébe, amit talán összefoglalhatnék azzal a szóval, hogy "a világ elveszítése".
De nem akarom a saját hiányosságomat egyszerű időhiánnyá redukálni. Hogyha én sem írtam effélét, Petriről vagy másegyébről, akkor annak ontológiai alapja van. A harmincas évek aranykorára visszatekintve, amidőn írástudóink nagy felkészültséggel és máig mértékadó világossággal beszéltek koruk meghatározó kérdéseiről, az tette a számukra lehetővé, hogy volt mire támaszkodniuk. Volt  tartaléka a magyar társadalomnak, olyan, amire építeni lehetett, és hát az egész éppen erről szólt. József  Attila  "reményen túli reménytelensége" például jól láthatóan ezen nyugszik. Ha viszont én próbálkoznék bármelyik általad felvetett probléma monografikus kibontásával (nem lévén költő, a versre természetesen eleve nem is vállalkoznék), akkor az csak apokaliptikus vízió lehetne, és erre semmi kedvem nincsen.
Néhány felvetésedre így csupán utalásszerűen válaszolnék. Vállalva a kockázatot, hogy a kép esetleg még kuszább lesz.
Azt mindenképpen sajnálom, hogyha az írásomat Petri kicsinylésének érezted, és ez nyilván az én hibám. Fenomenális költőnek tartom, és ebből mitsem von le az, hogy vannak rossz versei is. Kinek nincsenek ? De egy hegyláncot nem a völgyei, hanem a csúcsai szoktak jellemezni.
A kulcskérdés természetesen 56. Nagyon kevesen foglalkoztak vele, valóban – Hamvas Béla, Juhász Ferenc, Nagy Gáspár akik hirtelen eszembe jutnak a hazaiak közül – és ennek nem csupán cenzurális akadályai vannak, hanem megértési nehézségei. Látszólag csak annyi, hogy 10 napig tartott mindössze, ellentétben a másfél évig tartó 48-cal, ami ráadásul egy negyedszázados társadalmi érés szerves csúcspontja volt.Valójában pedig tényleg nehéz felfogni, mert a történet nagyrészt láthatatlan. Példa nélkül álló az egész világtörténelemben, hogy egy nép teljesen alulról egy hét alatt meg tudta önmagát szervezni - de természetesen mint mindennek, ennek is voltak okai, csak nem láthatóak oly világosan, mint reformkorunk eseményei. A gyors leveretésnek meg szintúgy lettek láthatatlan következményei. Hamvas a közösség ellen elkövetett árulásról beszél, és kétségtelenül ennek isszuk most is a levét. Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy a kommunizmus bukása Magyarország számára egy Trianon-méretű katasztrófát fog jelenteni, kinevettem volna. És íme.
Hogy idézzem egyik lényegbe vágó kérdésedet : "A társadalmi agitáció visszaszorulása miért nem vált ki olyan kései létösszegző nagy vershullámot, mint amilyen József Attila költészetét beteljesíti ? Miért választja /Petri, ME/ az elnémulást ?"
"Kivándorol egy ország önmagából?" felelhetnék Petri kérdésével. Mert ha így van, akkor mi az ördögöt tudnánk itt összegezni? Csak azt a nihilt, amit én magam sem kívánok összefoglalni, és láthatólag neki se volt kedve hozzá.
56-os verseit illetően, morálisan kifogástalanok, poétikailag viszont, az általam említett kivétellel, nem igazán jók. Viszont éppen a fogyatékosságuk mutatja a probléma lényegét. Például :
"Valamit igazítani akartak a világon
Imre bácsiék, Pista bácsiék."
Ez nem csupán gyermeteg megfogalmazás, hanem el is megy a lényeg mellett. Mert 56 nem Nagy Imre és nem Bibó István műve volt. Ők csupán felvállalták azt a szerepet, amire a magyar nép kérte őket. Örök hála és dicsőség a rendíthetetlen tisztességükért – de az Eseményt a Corvin-közi srácok, az ennivalót adományozó parasztok, a gépfegyveres KGB-sekkel  tárgyaló írók, a felháborodott egyetemisták, a forradalmi bizottságok és nem utolsó sorban a munkástanácsok irányították, szervezetlenül, ám egy dimenzióval magasabb szinten : szervesen. (Ez az, mit Karácsony Sándor március 15-ével kapcsolatban "közvéleményként" azonosított, zseniális módon.)
Nos, hát erről nem szól ez a verssor. Ami a kisebbik baj. Hiszen az igazi baj az, hogy a valóságunk se szól róla – Petri, mint igazmondó  költő meg mi egyébről írhatna, mint erről a valóságról ?
 Az úgynevezett "szexuáls forradalmat" magam részéről tünetnek, jellegzetes pótcselekvének tartom, foglalkoznom azért kellett vele, mert elég lényeges szerepet játszik Petri költészetében- és meg kell jegyeznem, a "mocsok" szinonímájaképpen, egyebek közt ezért szólhattam Petri moralitásáról. Amibe beágyazódott,  az úgynevezett "68-as nemzedékek" tevékenységébe, azt viszont érdemes magyar szemmel megnézni. A nyugati "hajdaniak" – olyanok mint Francois Mitterrand, Bill Clinton, Jóska Fischer sőt még maga a "vöros Dani" is – később konszolidálódtak, építgetik a maguk társadalmát. (Nincs ebben semmi különös - már Madách is megemlíti a londoni színben). Nézd meg hozzájuk képest a mi "nagy generációnkat", és azt a siralomvölgyet, amit teremtettek maguk körül !
Hogy erről miért nem írt Petri ?  De hiszen írt róla. "Ha heten, akkor öten, ha öten, akkor hárman, ha hárman, akkor inkább ketten. A többiek, azok többségükben kibírhatatlanok."  Tökéletes látlelet,  diametrális ellentéte 56-nak,  és egy szegény költő mi az ördögöt tehetne többet, mint hogy ezt megfogalmazza ?
Viszont még egy ilyen kiábrándult gondolatnak is van mögöttese, valami olyasféle, hogy hisz lehet ez másként is. Az ellenzék "akolmelege" valami efféle ígéretet hordozott, és ez pukkant ki oly látványosan akkor, midőn átadta a helyét őrülteknek és karrieristáknak, szóval csupa olyan lénynek, akik a közösségnek még a fogalmát se ismerik.
Ilyenkor egy költőnek már csak két lehetősége marad. Beszélgethet Istennel, mint Pilinszky János, vagy el kell hallgatnia. Petri az utóbbihoz folyamodott. A végső költői hitelességét ezzel őrizte meg.

barátsággal
Miklóssy Endre