Irodalmi Jelen

Weiner Sennyey Tibor: A reggeli kertben

2009. március. 15. - 18:00

Most ismét itt vagyok a reggeli kertben.
Sétámat sípon játszom, s az éjszaka
Rámborul forrón, fodros szerelemben,
Mint csillagokkal rakott szoknya.

(Vers és fotóriport Zsennyéből)

Weiner Sennyey Tibor

A reggeli kertben

A reggeli kertben úgy bolyongtam, mint éhes
Isten, mint kószáló, szomjas halhatatlan,
S csak szalmaszálat szíttam, és csakis
Gyöngyházfény harmatot ittam.

Tobozok voltak az én szobraim, és rőt
Fasor volt az én gyapjas nyájam.
Ruhát rám szőke patak szőtt,
Szerető madarakkal háltam.

Most ismét itt vagyok a reggeli kertben.
Sétámat sípon játszom, s az éjszaka
Rámborul forrón, fodros szerelemben,
Mint csillagokkal rakott szoknya.

De halandó vagyok. Éhem hús ha oldja,
Szomjamra csak vér és bor adhat enyhet.
Embernek szült a Föld, s hogy azt adjak vissza:
Emberként járom a reggeli kertet.

Zsennye, 2009.03.13.