Koanchrome 

  

képkoanok kinek minek 

oka célja egyben 

szürke minden tavasz minden szürke 

 

 

Sütő Zsolt

 

 

Örökországi haikuk 

 

 

Haarem 

  

az embernek kezébe kell fogni 

meg kell mérni 

szétszedni összerakni 

  

végül ott marad vagy mégsem 

visszajön mert mi ott van neki az már sok 

neki az még kevés 

  

Hús és tudat játéka 

  

nem én vagyok aki révül 

húsnak tudat zsákmánya és fordítva 

egyik kiszáll köszönöm vége 

  

 

  

Lázár evangéliuma 

  

mint Lázár élt utána 

úgy élj utánam 

hang kép mozgászuhatag 

  

 

 

Szahara kék 

  

képek csak hullámok a tengerben 

tengernek színe nincsen 

nincsen is más csak a tenger a sivatag 

 

 

 

  

Szöcske 

  

léted betűbe hangba képbe sűrítve 

pokolkbéli víg pillanataidnak 

az itt és mostnak nem enyhülő bizonyítékai hol 

  

a jelenbe való bejáratot folyton 

ezekre a tetvekre cseréled kénytelen 

mik ugrálnak majd a világok közt hol 

  

nyoma sem marad jelennek bejáratnak, 

tréfás cseréről szólnak a versek 

s a káprázatról mi belőle fakad 

 

 

 

  

Örökországi levelek 

  

szürke mint az madarasi köd 

észre sem vennéd de ha mégis 

csak azt mondod álmodozó ábel 

  

eléd áll rádnéz a köd téli reggellé válik 

meginogsz ott áll előtted 

fedetlenül nem más mint káin 

  

 

 

 

A lakoma vége 

  

az utolsó lakoma az első 

el sem kezdődött látod máris vége 

nyakánál fogva játszik a kígyóval 

 

 

  

Egy kiállítás képei 

  

vetíts lásd milyen üres a képernyő 

teremts maltert ahol hézag van 

vetítésnek teremtésnek lépcsőin lefelé 

  

 

 

Világos van 

  

sár a köröm alá 

nem vagy rabja szavaknak képeknek 

élni érdemes a verset írni minek