Jelige: Gonzo – Budapest, Budapest, Egy házibulin…, A fűben…
Jelige: Gonzo
Az időt elfelejtjük
Fekve merengve
Lelkünk egyesül
A gyönyörtől eltelve
Budapest, Budapest
Budapest, Budapest!
Itt ülök egy ország szívében
Mellettem a Nemzet Háza
(Sokak szerint a cirkusza)
Mögöttem villamos jár,
S a park zöldjén ott csücsül
József Attila maga
(Bocs, igazából csak a szobra)
Ó Te Nemzet Költője!
Mit látsz most szép Magyarhonból?
(Csak mert előtted bokor tornyosul,
Takarja a hömpölygő Dunát)
S mivel Téged a kilátásban
Zavarnak
Leírom röviden
Én mit látok:
Budapest, Budapest!
Mögötted annyi nép és annyi század:
Még mindig tündökölnek
Úri Magyarország sajátosan csillogó romjai
S a szocializmus felemás
Experimentjei
Mind rám mosolyognak
S a történelem intő példáiként
Fejem fölé magasodnak
A vörös fájdalomban úszó
Sárga Dávid-csillagok
S Széchenyi úr
Reformkori láncai
Már mind a zajló
Duna örvénylik felettük
S most a földekből, vakond mód kinyúlnak
A tőke üvegpalotái
(Ginsberg szerint Moloch templomai)
Láncaikat most rám vetik.
S most épp úgy vergődök
E láthatatlan csápok szorításában
Mint anno egy bantu néger
A kegyetlen hajcsár hálójában
Budapest, Budapest!
(S veled együtt
Szép Magyarisztán)
Mégis beléd szerettem
Kérdezhetnéd Kedves Idegen
Miért is?
Válaszom számodra
Remélem kielégítő:
Ide köt agyam megannyi idegsejtje
(egyszerűbben csak emléke)
Rajongója lettem minden
Toronynak, s minden romnak
Üres sörösüvegnek, kutyapisás utcának,
Épületen függő kopott emléktáblának
Ezer elfüstölt spanglinak
És a millió baráti szempárnak
Függője vagyok már ennek az egésznek
Kölyök korom óta
S a BKV-s utazások egy-egy szerelmes szempárért
(Vagy csak egy önpusztító, felemelő slukkért, kortyért)
A panelek melyek,
Örök bénázásaim szemtanúi voltak
Minden kő, minden festék
Minden szmogtól bűzlő, tüdőölő koszfelhő
Minden budai burzsuj, s minden pösti gettósrác
Életem részei
Egy nemzeti sors puzzle darabjai
Egy házibulin…
Füstölgő, zavargó, kocsmát s pubot megidéző, ősrégi lámpafények
Cigarettától vadul pöfékelő, füligérő mosolyú tekintetek
És
Félbehagyott mondatok, érthetetlenségig torzult szavak, s értelmetlen
Gügyögések egyvelege
Orángutánjelmezt felöltő vodkanarancsot fogyasztó maoista lázadó
(S Kim-Il-Dzsong lovas szobrát felépítő berzsenyis tanulók)
S a zene - csak a zene az szól hangosan s elhalva,
Feltűnő megszakításokkal teletűzdelve
Néha britpop, néha goa s néha reggae
A lényeg - a tömegnek kedvét nem szegi
(Hopp! Egy undorító rímet írok, ropit falva,
De jaj megint!)
Csak ne stoppold a cigit! Te meg csak keverj
Vörösboros-kólát nekünk!
Te, ki messzi Albionból jöttél
Diákságot s eszmét cserélni!
Pereg a dob, szól a basszus!
A hangulat fokozódik! A tömeg gyűlik
Pupillám tágul! A szenvedélynek
Zaja is fülemet gyönyörködteti
De mi ez a John Lennon-tekintet
Mi arcomba furakodik
Növekvő önbizalommal, s pimaszsággal
Nem hagy békén! Üldöz!
S már el is tűnik, tovaszáll
Egy csehszlovák iparváros
Tomboló nappalijába!
Hagyjuk is! Kit érdekel e temérdek
Boldogságot, vigaszt, izgalmat és bornyitót
Kereső belvárosi, szabadsággal átitatott, nutellás pofa
Táncoljunk csak! Táncoljunk, amíg lehet
Pörögjünk! Hajolj rám! S megint pörögjünk!
Fáradjon kamasz lábunk alatt a lakás ócska,
Szőnyeggel borított parkettája
S fülembe forró ólmot öntsetek!
De jaj, kik vagytok Ti?? Ritkán látni
Ennyi bálványt, csinosított konzumhullát
S mit keres itt e mazurkát táncoló
Kalinkát vedelő, szlávajkú páros?
Ki az ott, ki Faustról tart
Részletes, diplomamunkába illő elemzést
Ki vagy te Jamaicát is megjárt, Radnótit s
Rimabaudt idézgető raszta forma?
Csak nem dílerkedsz te is, mint az ott
Ki életem nőjével éppen smúzol?
Ez már agyamnak sok!
Hopp! Be is állt kis fejecskémbe
A pihentető, s intenzív alvást
Kiváltó fő ok.
Reggel van! Elnyúlva, fej - és gerincfájással ébredek
Egy eltévedt szovjet gépkarabély
Golyója által kilyukasztott
Félrehangolt zongora tövében
Háború van? Nem talált!
A lyukat még Tolbuhin seregének
Közkatonája okozta
Ne elmélkedjünk tovább! Paff!
Mi csattant ily nagyot a szomszéd,
Menekültszállóra emlékeztető
Fényárban, s dohányfüstben úszó
Nappaliban?
Jobb lesz gyorsan az ajtón kisurranni!
Hópehelyként haza szálingózni
S jövő héten újra
E L K E Z D E N I .
A fűben…
Fűben táncolunk
Kezed kezemben
Kacér mámorunk
Fejembe száll be
S csókot váltunk
Fejed fejemhez
Buja társalgásunk
Elhal csendben
Az időt elfelejtjük
Fekve merengve
Lelkünk egyesül
A gyönyörtől eltelve
Fűben fekszünk
Epret eszegetve
A puha álom elnyel
Áldott öledben fekve
