–    A költő érezte, hogy nem lesz hosszú életű, tudta, hogy gyógyíthatatlan beteg. A halál közelségében mégis a nagybetűvel írt életet ünnepli – válaszoltam.
–    Szorítsa ökölbe a kezét.
–    Szép felelet! Idézzen.

Verselemzés

–    Nagy Tímea, 8. b osztályos tanuló! – mondta be az öreg Szélessy, mire felálltam, és elindultam a porond felé.
–    43-as! – mondta a nővér, és nyitva hagyta az ajtót.
„Ifjú szivekben élek, s mindig tovább…” s szemem végigjártattam a sok kuncogó diákon, mivel pont ezzel a verssel ökörködtünk tegnap a vécében.
„Ifjú szivekben élek, s mindig tovább…” miközben a terem felé mentem, s szemem végigjártattam a sok betegen. „Vén huncutok, és gonosz ostobák”.
–    Kicsit izgulok! – mondtam a nővérnek.
–    Pár perc az egész – válaszolt.
–    Mely szimbólumokban foglalja össze az élet értelmét a második szakasz felsorolása?¹ – kérdezte a tanár, és éreztem, lehet, hogy el fogok ájulni.
–    Hátradöntöm a széket. Jobban tűrje fel az ingét.
–    Mit tud mondani a költő életéről?
–    A költő érezte, hogy nem lesz hosszú életű, tudta, hogy gyógyíthatatlan beteg. A halál közelségében mégis a nagybetűvel írt életet ünnepli² – válaszoltam.
–    Szorítsa ökölbe a kezét.
–    Szép felelet! Idézzen.
„Lázadások, vágyak s ifju hitek Örök urának maradni…”
–    Példaértékű az Ön kitartása. Hányadik kezelés ez? – kérdezte a nővér.
–    Példaértékűnek tartják költészetét, s ezt büszkén vallja versében³ – folytattam.
–    Rendben, meg is vagyunk. Eredményét holnap délelőtt 10 órától lehet elkérni.
Sok van még hátra?
–    Melyik alliteráció érezteti, hogy a költő holtában is ellenáll azoknak, akik életére törnek?⁴
–    Ezt sajnos nem tudom megmondani.
–    Akkor gyorsan idézzen még egyet a jobb jegyért.
Szent, mint szent sír, s mint koporsó, kemény,
De virágzás, de Élet és örök.

 ¹ (Alföldy Jenő: Irodalom 8. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest; 32-33. old.)
 ² u. o.
 ³ u. o.
 ⁴ u. o.