VERSTÖRTÉNÉS 2010.08.02-08.08 - Jász Attila
„Nem sírtam, egyetlen könnyet sem ejtettem, egyszerűen
csak valami hidegség töltött el, magányosnak és zavarodottnak
éreztem magam.” (Sting)
JÁSZ ATTILA
DE MOST
[Korán érkeztem a barátom esküvőjére, bementem hát a könyvesboltba, és körülnéztem. Nem kerestem különösebben semmit. Nézelődtem. A leértékelt könyvek között bogarásztam. Rátaláltam Sting önéletrajzi kötetére, amit már régóta szerettem volna megnézni, esetleg elolvasni, de a könyvtárban nem volt meg, és sajnáltam rá három-ezer forintot. De most megvettem. Nagyon emberi és meglepő. Bár lehet, hogy csak én vártam mást. Szerény és okos, tehát szimpatikus. Ma délelőtt hozzájutottam az új lemezéhez is, amit szimfónikusokkal készített. Klasszicizáló hangzás, amit én nem nagyon szeretek. Azért nem rossz. De nem is jó. Ettől persze még inkább szerethető (az ember), ha a lemezt nem is fogom agyonhallgatni.]
hiányzó részlet. A széttört zene összeillesztése
„Nem sírtam, egyetlen könnyet sem ejtettem, egyszerűen
csak valami hidegség töltött el, magányosnak és zavarodottnak
éreztem magam.” (Sting)
garázsban állok
elképzelem hogy híres
leszek de álom
nem vagyok elég
magabiztos vagy lelkes
nem írok számot
mindenhol egyet
len pokoli hajsza hogy
vége legyen már
*
sztriptízbárokban
kísérem a vetkőzést
lesz ez még jobb is
esik az eső
az esti lámpafényben
fénylik az aszfalt
esernyő alatt
széllel szemben két sirály
kering fölöttem
*
meghalt az apám
életem tán legnagyobb
koncertje közben
Jézusra lőnek
a fiúk a tűzfalnál
mentse meg őket
hogyan kell inget
vasalni tojást sütni
porszívózni és
*
egy teljes fogsor
vicsorog vigyorog az
üvegpohárból
a sötét kihalt
utcákon addig megyünk
míg hajnal nem lesz
talán először
életemben megértem
hogy nem hiába