VERSTÖRTÉNÉS 2010.08.09-08.15 - Tóth Erzsébet

Augusztus végén hamar hűvösödik, reggelre hideg a harmat a füvön, hideg a parasztok arcán a gond. Jön a szüret, és hova tegyék majd a pár kiló szőlőt, lesz-e belőle legalább must, vagy azt is elviszik, a bolond szomszéd majd az udvarra önti a mustot, ne legyen bor belőle.

TÓTH ERZSÉBET
 

MEGSZÜLETIK AUGUSZTUSBAN

Aranyban fürdik a mező, bágyadtan szállnak a tücskök, a lepkék, por csillog a lekaszált búzavirágon, szénán, estére véres a gyerekek talpa, játék közben nem fájt a friss tarló pengéje, csak a száguldás öröme sajgott, a cséplőgépet is meg kellett mászni, a faluszéli malmot is, szúr a törek az ingekből, a kisfiú hajában ragad az új liszt, a széttört fecsketojás. Mit mondtam nektek, gyerünk a teknő! Fürdés! Csillagpaplan borul a pihenő határra, szúnyograj dúdol altatót a kaszák angyalának.

Lassan fárad a nyár, könnyezik virág, fa, madár, kunyhó, és hodály, a könnyeket nem látja más, csak a hulló csillagok.

A falu szélén cigánysor az élősövény.

Augusztus végén hamar hűvösödik, reggelre hideg a harmat a füvön, hideg a parasztok arcán a gond. Jön a szüret, és hova tegyék majd a pár kiló szőlőt, lesz-e belőle legalább must, vagy azt is elviszik, a bolond szomszéd majd az udvarra önti a mustot, ne legyen bor belőle.

A zsákolók nem alszanak. Hordják a padlásra a termést. A búzában gyerekek hemperegnek, kóstolják, falják a tejes szemeket, ők az új kenyér első kóstolói, a kocsmából ének szól, söprik a pápai utcát, söprik a padlást.

A részegek könnyét nem látja senki, csak az Isten. Ha azt a kis bort is elviszik, levágom a fülüket porcogónak, motyog a férfi, mikor hazatéved, az asszony másra figyel. Kicsi lábak rugdossák belülről, ha csönd lenne, hallaná a pici szív dobogását. Lassan elhalkul minden, hasára teszi a kezét, abban a belső hangban jobban bízik, mint a rózsafüzérben. A gyereket talán nem viszik el.

Sok kisbaba születik azokban az években, augusztusban, csillaghullás idején, hol zsarnokság van.