VERSTÖRTÉNÉS 2010.08.16-08.22 - Jász Attila

Különös fény vibrált
a forró aszfalton.
Odafelé a Baji úton mentem,
visszafelé a Szegfűn,
a Kutyával, biciklin.
Valaki feküdt az úton.

JÁSZ ATTILA

KÜLÖNÖS FÉNY

[A barátom szülinapi bulijára készültem épp, a gyerekeim egy részét levittem a nagyanyjukhoz, vigyázzon rájuk délutánig, amíg megjön az anyjuk a munkából. Meleg volt nagyon, délelőtt tíz óra. Különös fény vibrált a forró aszfalton. Odafelé a Baji úton mentem, visszafelé a Szegfűn, a Kutyával, biciklin. Valaki feküdt az úton. Emberek jöttek elő a környező házakból. Egy autós mesélte, hogy így találta meg a bácsit, és hívta azonnal a mentőket. Nem tudtam mozdulni onnan. Vártuk a mentőket, azt mondták, ne nyúljunk hozzá, fektessük oldalra. Megjöttek a mentősök, próbálták újraéleszteni. A mentős fiú lába rángott az ideges próbálkozástól, ahogy térdelt. Kétségbeesetten nyomkodták a bácsi mellkasát. A fűseprű, amivel dolgozhatott, ott hevert az út szélén. Felváltva próbálták hol géppel, hol kézzel visszahozni az életbe. Megjöttek a rohammentősök is. Az erős áramütések hatására a test csak rángott, élettelenül. Fél óráig bírtam. A Kutya mozdulatlanul és fegyelmezetten ült a lábamnál addig. Rohammentős barátomat megkérdeztem később, és elmondta, mindent megpróbáltak, de. Aztán éjjel, a hatalmas vihar közben – a szülinapi bulin - elmeséltem a barátaimnak, mi történt. Néhány éve az ünnepelt barátom infarktus-szerűséggel kórházba került, noha harmincas csak. Azóta a születésnapja különös fénnyel bír.]

Fészekben

„…miért sírsz?”
(Jn 20,13)

Fészket építettem. Felcsatoltam angyal-
szárnyaimat, amit egy kora-reneszánsz
festmény alapján készítettem a repülő
szerkezethez. Az ájult, haldokló bácsi
lelkét oda vittem fel, egy természet-
védelmi területen álló ritka fa tetejére.
Ott dédelgettem, hálózsákba bugyolálva,
miután elhagyta testét, amit a mentősök
közel fél óráig megakadályoztak. Nem
engedtem, hogy végignézze. Finoman
elhúztam onnan. Felült mögém, én pedig
tekertem a pedált, csapkodtak a szárnyak,
emelkedtünk. A fészekben teáztunk, meg-
nyugodott kicsit, elfogadta a helyzetet.
Ez a legnehezebb. Vigasztaltam. „Amint
ott sírt, behajolt a sírboltba, és látta, hogy
két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus
teste feküdt…”

Fotó: Jász Anna