Irodalmi Jelen

VERSTÖRTÉNÉS 2010.08.16-08.22 - Tóth Erzsébet

2010. augusztus. 18. - 01:09

szürke poloskamag, virágos szakállzuzmó
korpafűszerű sarlósmoha
villámzómoha
neked gyöngyperje, neked mohafű
ennek jó lesz a madárbirs
a párduckobrának vesepáfrány
én vánkosmohát iszom, beszélgessetek

TÓTH ERZSÉBET

NYÁRESTI HÜLLŐK

Finom, sós fáradtvíz szakad rólam
óriás szitakötő vergődik
csattog a csillár póklábai között
lonc ontja nehéz illatát a teraszon.
A falon gyík álmodik a napról.
Talán megijedt, és nem tudott lemászni.
Talán nem érdekli a társalgás.
Hallottál már a levantei és a miloszi viperáról?
Az elevenszülő gyíkoktól eltérően ezek a hüllők
tojásokat költenek.
A kígyótojásból a nap melegétől bújnak ki
az újszülött kígyók.
A sikló honnan bújik elő?
Ne félj, én is félek
dúdoltad némán a figyelő rézsiklónak
épp készült halottnak tettetni magát.
Az hiszed, kiismerted őket.
Álmosan kóvályogsz köztük
szervírozod a langyos, jeges és forró teákat
szürke poloskamag, virágos szakállzuzmó
korpafűszerű sarlósmoha
villámzómoha
neked gyöngyperje, neked mohafű
ennek jó lesz a madárbirs
a párduckobrának vesepáfrány
én vánkosmohát iszom, beszélgessetek.
Gyógyszerek zilálta érzékszerveitek
rég feladták az éberséget.
Kígyóbőr cipő, kobrasurranó
viperamobil selyemruciban.
Kígyó utca.
Milyen unalmas.
Már a körmük alatt is kamera van.
Az orrukba fúrt hamisgyémántokban.
Ha mézzel kened be az arcod,
az a baj, hogy a szemedbe is jut belőle.
Miért baj?
Diskurál két mézes öregkislány.
Az egyik pisztácia-vaníliába öltözött,
a másik szicíliai fügébe,
mégse kellenek senkinek.
A nő nem divat most.
Kislány, kisfiú, esetleg. Most ez megy.
Áll egy nő a homályban, attól félek
az arca bármelyik pillanatban összedőlhet.
Michael Jackson a vég előtt.
Egy férfit fotelban tart a tőkehájsúly.
Mákteát viszel neki.
Először még a kígyót is siklónak nézted
aztán már a tigrispitonnal is barátkoztál.
Nem érted a nyelvüket, mozgásukból
sziszegésükből, fejtartásukból kell kiindulni.
Bizarrul elhelyezkedő szemükre nem számíthatsz.
Támadni készülnek vagy simogatni.
Amikor váratlanul átölelnek és
rád csavarodnak egészen,
elengedik-e a nyakadat vagy megfojtanak.
Legyöngült immunrendszerem miatt egyszer
a rákosi viperát sárganyakú erdei egérnek néztem
ördög tudja, hogy menekültem meg előle.
Pedig az a legfélénkebb viperák egyike
ha teheti, elmenekül.
Szól hozzá a társalgáshoz egy madárgyík
aki most emeletes mohának festette magát.
Melyik a kockás sikló, a rézsikló, a keresztes vipera?
Ó, mennyit tanulmányoztad őket a könyvekben,
amikor biztonságban érezted magad.
Hogy védekezni tudj
megismerd támadási szokásaikat.
De aztán már bemászták álmaidat is.
Később hallucináltál.
Megláttál a pléden egy szürke gombolyagot
és kínai viperának nézted.
Mérges volt?
Kérdezi félálomban egy szilikonos mácsonya.
A macska nem mérges – mondta valaki.
A képzelgés sem, csak nagyon egészségtelen.
Mivel a kígyók nem beszélnek
a legnagyobb társalgás közepén sem
elnémultam én is.
A falon napozó gyík a földre esett, a bokámhoz.
A gyíkok iránti rokonszenvem régi.
Tagja vagyok a napimádók ősi szektájának.
Odanéztem, és egy kobra nyelve villogott a levegőben
pár centire tőlem.
Régebben, amikor még kevesebb hüllő
mozgott körülöttem
barátságomba fogadtam egy kaliforniai királysiklót.
Egy látszerész előszobájában,
hatalmas akváriumban pihent
könnyű volt szeretni.
De a kobrát semmi féle akvárium
nem választja el tőlem.
Hajszálon függ az életem, szemben
a megtermett, elszánt kobrával.
Az emberekben néha van mosoly.
Ha belülről nem jön, visznek magukkal a zsebükben.
A rosszul feltett mosoly hamar lecsúszik.
Olykor odanézel a legrosszabb pillanatban.
Akkor a csupasz arcot látod.
De ezek nem emberek. Hüllők.
Ez a leander tetves, jobb, ha tőlem tudod.
Sziszegi valaki a sötétben.
Te sötétben is látsz?
Menjünk, keressük meg a növényvédőket.
Tetves a nénikéd! És különben sem vagyunk otthon.
Súgja a szúnyoglábú bibircsvirág
egy varangysuttyónak.