Jónás Tamás versei
„az emberi szív kurva önmagát se unja
aktív mint a szén ha kihozzák a fényre
csillog-villog szurkos üvege a napnak
kettétörik felkacag ha utána kapnak
kurva minden üreges izmos véres pumpa"
Jónás Tamás versei
Jónás Tamás versei
mellkasi prostitúció
az emberi szív kurva önmagát se unja
aktív mint a szén ha kihozzák a fényre
csillog-villog szurkos üvege a napnak
kettétörik felkacag ha utána kapnak
kurva minden üreges izmos véres pumpa
vörös sikerszőnyegen hajóút az útja
mosolyog a ruhája el-elcseppen vére
háziasszonyból cafkává lesz minden estére
sokat zokog bipolár borderline szegényke
szégyenlik hát betemetik az ember testébe
MI A VERS NEKTEK?
mit neveztek ti takarításnak? én a felejtést.
nem a törlést, az barbár, gyilkos munka.
az új forma beleitatását a háttérbe:
a felejtés építkezés, rafinált összemosás,
hogy ha valaki közelről figyeli, könnyen
észrevehesse, miből is hizlaltuk a falunk.
a falat közönségesen úgy hívjuk: én.
sok baj van vele. például, hogy nincsen. de hat.
működik, emlegeti magát, kínálja, rejti, dicséri,
különös tükör: magának hisz mindent, amit mutat.
dacos. ő például nem hajlandó felejteni.
mindent megőrizve pusztítja múltját és utait.
mit neveztek ti versnek?
ami felpofoz, rád csörrent, átszab vagy megír?
én a felejtést nevezem versnek, és tanulom.
TÁNC
öröm az én űröm
vidámságom kozmosz
boldogsággal tűröm
késlekedj és meghozz
kóstolóm az élet
bátorságból félek
én akartam élni halni
becsületes szívvel csalni
megtudjam
mint roggyan
meg a fény
a tömény
harcomban
véget ha ér minden
mosolyog a nincsen
könnyű lesz elhinnem:
bármim van és ingyen
bőséges a világ
hófehér az ingem
nem viszek el semmit nekem
nem kell semmi innen
szememen hányom
ki a hiányom
SZÍVLAP
éjes szemű szemérmesem
megáldozlak személyesen
érdes szárnyú kevély sasom
a szerelem kevés haszon
félélmény
kihazudlak puha sárból
belehellem ami lángol
a múltadba a jövődbe
önmagamból kinövök be
sorsodba
amíg a viták harsognak
kinevezlek új arcomnak
benevezlek örömömbe
csalódásaim töröm be
melleddel