A könyveknek még címlapja is eltűnt,
asztalt hagytak nékem semmi mást.
Hamarost az is kicsúszik alólam
csak mankóm végén érzem a nyomást.

Faludy György
 

Sötétedik

 
Szőcs Géza barátomnak

Vakulok. Nem látom már a szomszéd ház

piros tetőjét sem tujáim kékes

zöldjét, csak a nagy fehér kéményt tudom

feltámasztani hogyha hosszan nézek.

A könyveknek még címlapja is eltűnt,

asztalt hagytak nékem semmi mást.

Hamarost az is kicsúszik alólam

csak mankóm végén érzem a nyomást.

Ma délben homlokom magasságában

feltűnt a Michelangelo színezte

ismert fekvő Úristen s vele szembe

Ádám mezítlen, napsütötte teste.

Bolyongtam, de azért tudom: hiába

nem vagyok többé dolgaim ura.

Butulok és ujjam közül kicsúszik

Vendéglátóm kincse: a kultúra.

Marad hát ahol nem maradandó

semmi a földön csak a jóbarátok,

úgy örülök mikor házamba jönnek

hogy azt képzelem sokkal többet látok.

Szégyenkezem. Mert ők a kor hullámán

úsznak s hozzák az izgalmast s az újat,

én csupán régi dolgokat cibálok

és szólok arról mit mindnyájan unnak.

Fiatal feleségem gyakran elkap

és vadul csókol. Ajka lányos bőre

remek. Én visszacsókolnám, de félek

hogy kiszívom az életet belőle.