VERSTÖRTÉNÉS - ÚJ FOLYAM - Zalán Tibor

emlékeznék nem tudom mire
talán én voltam az a király
mindegy most már minek menjek el
elvette a menedzsment a lányt

ZALÁN TIBOR

SENKI FÖLDJE

holdsütésben álmodik a lány
álmodja hogy eljön egy király
de a király soha nem jön el
és a lányra sötétség zuhan

itt egy út a semmibe vezet
ott egy másik az is sehová
Istenem akkor hová megyek
fölöttem a csillagkép törött

jó vagyok s a jóság megvisel
akkor is ha ezt csak én tudom
érzem ott fent valaki figyel
megölne de nincs még hozzá kész

mintha vonat vinne suhanás
hátrafelé világ elrohan
nézlek ahogy elmaradsz te is
szólnék de már jég tömi a szám

milyen színház ki a főszerep
konnektorban felizzik a drót
szomjamat nem oltja csók se sör
ne töröld a testedet belém

eső hull a lelkem csupa sár
tócsában giliszta tekereg
otthonom más helyre költözött
értelmezhetetlen szó csupán

emlékeznék nem tudom mire
talán én voltam az a király
mindegy most már minek menjek el
elvette a menedzsment a lányt

nincs már ott az sem aki figyelt
így megölni ő nem már soha
hiányozni fog a törődés
valakié lennék néha én

végtelen vers kettős szélinél
elfáradt létem a pár akkord
idekönyöklök a semmihez
senki nem jön az arcomba néz

a földemen te mit keresel
nem vár választ és ezt jól teszi
így maradunk arcba meredünk
egymáséba mindkettő kié

A képen Zalán Tibor kollázsa (PRÓÓÓBAAA, 1985), részlet