Derű számomra, nem ború,
hogy olcsó lett a háború,
s már csak napi egy-két fiút
vesztünk, aki aknára fut
vagy orvlövész golyó talál.

Faludy György

 

A nagyúr hangja
 

                   Öngyilkosságot követel
                   Aki ily verset követ el.

Mit nekem törvény, kultúra?
vagyok a kerek föld ura.
a népek dolgába konok
kedvemmel belekotyogok,
s mit bánom, édes Istenem,
hogy egyiket sem ismerem.
Vagyok a hatalom, aki
parancsát gőggel rója ki,
akár egy régi római
s a sanda vád nem érdekel
hogy bőrömben nem férek el.

E pénz s kompjúter mámorú
korban kevés a háború,
de én segítek rajta. Most
kifüstölöm a kis koszost,
már megleltem a harc okát,
mert gázt s atombombát okád
és rejt. Holnap előveszi
és még előttünk megeszi
szomszédait. Legyen neki
holtig s azon túl is vigasz,
hogy amit mondok, nem igaz.

Mit számít száz kamasz halál?
Nincsen, ki nékünk ellenáll.
Győzünk. Hadd lásson a világ
Irákban demokráciát,
mely moszlem szemnek olyan szép
mint Mekkában egy mészárszék.
Tudom. Pukkadnak még, pedig
szabadságot hoztunk nekik
mint Vietnámnak hajdanán,
lesz választási harc s talán
huszonkét párt egymás nyakán,-
mi meg átveszünk ezalatt
üzemet, boltot, olajat.

Derű számomra, nem ború,
hogy olcsó lett a háború,
s már csak napi egy-két fiút
vesztünk, aki aknára fut
vagy orvlövész golyó talál.
Örülünk mind, kivéve pár
bolondot, köztük a koros
és humanista műsoros
közgazdászt. Lázít ellenem.
De ugyan mit tehet velem,
ki haragomat lenyelem?