Te a jövődet ajánlod nekem,
én meg azt mondom hogy tiéd a múltam.
Minden kincsünk a másik fordítottja.
Mért szeretjük egymást ily tébolyultan?

Faludy György

Fannynak

Tizennégy évesen kompjúter mellett
Dolgoztál, minden csínját-bínját tudtad
pedig senki nem tanított rá, míg én
rossz írógépemet verdestem vénen.

Te mindig sok-sok ünnepet akartál,
ötszáz vendéget, lármát és győzelmet,
én veled egy lugas árnyékára vágytam
lenn az Adria kékes vize mellett.

Kultúráról szokásom beszélgetni
az óriási hervadó virágról,
tenéked a baráti párbeszéd kell,
mulatság, tréfa s a nem nyugvó Ámor.

Kilencesztendős éhes korom óta
ettem s magamba ültettem a könyvet,
te meg a televíziót engedted
magadhoz bújni, ami sokkal könnyebb.

Te a jövődet ajánlod nekem,
én meg azt mondom hogy tiéd a múltam.
Minden kincsünk a másik fordítottja.
Mért szeretjük egymást ily tébolyultan?