VERSTÖRTÉNÉS 2010.09.24 – LADIK KATALIN – PAPP TIBOR – TÓTH ERZSÉBET

és az angyal nem tudhatta, mi vár rá a földön
tapasztalata nem lehetett
a lélek és test mélységes, forró titokvirágairól
a rózsaszirmokból horgolt függönyök mögé
bepillantani lehetetlen

(Tóth Erzsébet: Visszament angyalnak)

LADIK KATALIN

a fa

alakja
csak pillanat
szüntelenül lüktet
a belülről áradó fényességtől
hiába ágaskodik a halhatatlanság felé
csak a vörösen rikoltó nyerítés
tépázza ágai között a zöld vágyódást
már csak kitágulni akar
magába szívni és elemészteni
a homály nélküli ragyogást
legyen
felhő
zápor
villám
bánat
ember
föld
termés
moha
feledés

Emlékek temetője

Fuldokló hallgatás a kőben.
Lihegve menekül a vágy, üldözött vad.
És az én bűnöm úgy öleli át az övét,
akár egy imádságban.
Sárga virágok szűkölnek most
sírhantja ölén, mely a gyönyörtől vonaglik.
És nem fordulok vissza.
Kősivataggá válok.
És örökre sötétség marad bennem.

Hvar, 2010. augusztus 1.

PAPP TIBOR

TÓTH ERZSÉBET

Visszament angyalnak

Nagy László Zsolt emlékére

a szegedi régi zsinagóga
falai évszázadokról mormoltak
zúgtak és hallgattak
az éppen csak betévedőknek
unokáknak, apáknak
boldognak és boldogtalannak.
padlója nem csikorgott
az akusztika is megfelelt
a költő és az angyal játékának
hiszen ki játszik bennünk legtöbbet a legszebben?
költő, angyal, színész, ember
ő játszik, él, szeret, táncol és fáj
isteni vegyületekben
a legszentebb pillanatokban.
amikor felült a biciklijére
és végigröpült a debreceni utcákon
vagy szerelmével sétálgatott
ki tudja, nem felejtette-e magán angyalszárnyait
amit a színpadon viselt?
vagy
nem angyal volt-e valójában
és ember alakban feladatot teljesíteni
küldte közénk őt valaki, akinek feladata
a földi dolgokat ellenőrizni
és mi már embernek ismertük.
fiúnak, gyermeknek, férfinak, színésznek.
itt, ahol a kamaszok vámpírmeséket falnak
és ha játszás közben elvágják egymás nyakát
csodálkoznak, ha barátjuk testéből
ragacsos, sűrű vér folyik a kezükre.
mindenre képes az, akire nem vigyáz angyal.
színészbőrbe bújni?
mi sem könnyebb egy álruhás angyalnak!
és az angyal nem tudhatta, mi vár rá a földön
tapasztalata nem lehetett
a lélek és test mélységes, forró titokvirágairól
a rózsaszirmokból horgolt függönyök mögé
bepillantani lehetetlen.
ki tudja, hogyan cibálták szívét és szárnyait
az emberek, a valódiak, vagy a színpadon játszottak?
ki tudja, hol végződik a rózsa harmata
melyik percben válik kővé a lélek?
aki Mastroianni volt egyetlen jelenetben
és József Attila a Mama sírjánál
szerető és börtönőr, orvos és bolond
alvó fiú
és az összes férfi, aki megjelent a nők álmaiban
hogy táncolt, ölelt, énekelt, dorombolt
varázsolt és bohóckodott a szívükkel!
és nem volt színész és néző az előadásokon
csak emberek
akik csak egy életet kapnak.
készült még benne Romeó és Széchenyi
Bánk Bán és Hamlet
de már tudta, hogy a legnagyobb szerep
embernek lenni.
nem látta senki
amikor a halál dörömbölt angyalszívén?
ő csupán földi szárnyait lecsatolta
amikor az Úr újra szétküldte az angyalbehívókat
mert úgy találta, hogy a földön most
emberekre nagyobb szükség van, mint angyalokra.
kihasználta a legnagyobb trükköt
a halált ----
és búcsú nélkül
mert sietni kellett
visszament angyalnak