Szegedi-Szabó Béla: Antonio Pusic hajóskapitány históriája - Győrffy Ákosnak
Én, Antonio Pusic kapitány,
Születtem 1760 decemberének egyik éjjelén,
Úgy döntöttem, hogy elhajózom innen.
Hogy eddig itt éltem, az csak a furcsa véletlen műve.
Sose gondoltam, hogy ily hosszan
Időzöm majd Raguzában...
Szegedi-Szabó Béla Győrffy Ákosnak ajánlott verse
Szegedi-Szabó Béla
Antonio Pusic
hajóskapitány históriája
Győrffy Ákosnak
Én, Antonio Pusic kapitány,
Születtem 1760 decemberének egyik éjjelén,
Úgy döntöttem, hogy elhajózom innen.
Hogy eddig itt éltem, az csak a furcsa véletlen műve.
Sose gondoltam, hogy ily hosszan
Időzöm majd Raguzában,
S hogy éveken át csodálom az adriai hajnalokat,
Amelyek semmilyen más hajnalokhoz
Nem hasonlítanak és nem hasonlítottak soha.
Egy jelre vártam,
Egy furcsa jelre,
Amely talán csak annyi;
Egy olajfa ágának rezgése a szélben,
Egy meztelen szikla,
Mely meg-megvillan a verőfényben,
És messzi távolok illatát hozza, –
Egy női kéz, amely kenyeret dagaszt,
S amelynek fehérsége
Makulátlanabb a sosem látott hónál.
Úgy gondoltam,
A végtelen és mozdulatlan kékség
Egyszer majd választ ad a kérdéseimre.
De rájöttem: a válasz mindig máshol keresendő,
Az örök úton-levésben.
Abban, ahogy halált kémlelő szemünk előtt
Akár a vad, zabolátlan lovak,
Futnak az ismeretlen tájak,
Abban, ahogy felismerjük az irgalom egyszerre boldog és boldogtalan perceit.
Akad, amit csak a látás szerve érzékelhet és érthet.
Így láttam én.
1800. december 14. Raguza.
Kapcsolódó:
Fényváró – Győrffy Ákos Havazás Amiens-ben című verseskötetéről
