nekünk kirándulni kellett
keringőzzünk az egyik kupacon
mondod
és táncoltok zenét képzelve hozzá
a talpalávaló megvan és roppan nagyokat
táncoltok pantomim közelkép 
önfeledt percekig

 

 

 

FALUDI ÁDÁM

BLUES DÜLEDÉK

 

 

 

 

 

 

 

 

 

bús düledékeiden

hajnalodik
bruce willisből folyik a vér
eltört felespohár és kötél
huszt harangja szól
és sajnálom a harangot
a győztes birodalmat
sajnálom a falánk úniót
ahogy az utolsó morzsáig mindent bezabál akkor

huszt morzsa munkács morzsa
szegény willisből folyik  a vér
erre ébredek megint
a falakról hámlik a sovietkong! sovietkong!
amerre jó willis menthetetlenül megment mindent
a működve maradt csatornán 
evezve az áradó árfolyamon
evezve azon a hánytorgó habon rendszerint

huszt lobonca leng ma is
miközben összedől a gőg
huszt várának düledékeit öleli naponta a szél
és a birodalom halott
látni a darabjait egy osztályteremben
valahol régen
ahol a tanárnő oroszt oktatott
hajnalodik

 

 

 

 

 

 

az asztrolábium használata

az autópályán kora reggel
túl a téli ablakon

szakaszosan
maguk előtt tolva sárga és csorgatva hátul
vörös fényüket
húznak el az autók

nincsen hangjuk
csapdába ejti a havas százötven méter
az ablak és az út között
a kerekek és motorok moraját

ketrecben a hangok ahogyan régen a stiglicek hangja
a gangon és a hatajtós lakások eresze alatt

európa közepén egy város szélén ülsz az
asztalra könyökölve a derengésben
melyik város is ez most
elnehezült esték
a kikötésre több figyelmet kellene fordítanod

ha akarod megvonom a vállam és megígérem
hogy több figyelmet fordítok az esti égre
és megjegyzem az utolsó csillagot

mély álomból idegen ágyon
és csak egy pillanatig nem tudni hogy hol
olyan ez is

földszint egy
ennyi a biztos és hogy csendes minden
cinegék a hócsíkos faágakon
a lakás akváriumából nézed
mennyire parányi odakint is a világegyetem

 

 

a kedvelt forrást keresik eldobált kirándulók alatt

a gácsér fejét
vagy a hamburger pléhbüfét
néztem csak nézted csak
aztán ezt az ablakot
az ablak benyomva

pár évtizede még hajnalban
ez egy híres épület volt
életek változtak meg benne
most üzletnek kiadó
az is lehet hogy nem
alig olvasható írás a bejáraton
málloda mondod ki önkéntelen
benyomva az ég
a hamburgeres hajításnyira
a másik oldalon

és bárhova néz
benyomva mind
és ott az út
a régi lábnyoma
sitt és flakon körötte
amerre ment
és vele a csendbe bújt lány
ő sem járt erre évek óta
apránként veszíti el
amire másként emlékezett
a hegy forrása és a szent víz
sitt és flakon helyette

nekünk kirándulni kellett
keringőzzünk az egyik kupacon
mondod
és táncoltok zenét képzelve hozzá
a talpalávaló megvan és roppan nagyokat
táncoltok pantomim közelkép 
önfeledt percekig
a kedvelt forrást temetve és
a hegyet köszöntve hátul
meg a gácsér fejét odafent
ahogy a tó felé hasítja az eget a ludak éke
találkozunk a vadlúd sokadalomban
hallani
amit az egyet erre kettőt arra keringő megüzen

és itt az eldobált kirándulók helyén majd
megállás nélkül sötétedik reggeltől estig
sötétedik fejtől fejig
ez pedig következtetésként levonható lesz
a jövendőből egészen valameddig

 

 

 

 

 

 

 

 

 

őszi tűz asztal abrosz
(avantgard 1)

puha lángoknak hinni a puha lángot
megszámolni mennyi
egyszerre kettő láng amelyekből kettő a
legpuhább
hans arp konfiguráció
eszembe juttatom hirtelen az egész
vadonatúj avantgardot a költészetével
és a fiatalságával
avantgardrobban arpot
meg a többit a dadakocsiból

szeptembernek hívni egy egész hónapot
az év vénülő asztalán baljós abrosz
kiterítve rajta a termés
a szeptemberen próbáljunk
visszafelé biciklizni
a bicikli és az esernyő két tréfa
a gardrobból
a szeptember pedál
a műzongora billentyűk példája nyomán
hajtja helyben a lábunkat

az asztal puha lángjai
komótosan késsel villával
konfigurálnak az avantgardrobban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

aladdin
(avantgard 2)

olyan avantgárd volt abban az apró klubban
ahogy az a sok ismeretlen fiatal költő mindent
jól megmagyarázott és lobogtatták a kéziratokat
és én nagyon fiatalon tátottam ott a számat mert
költőnek tudtam magamat de még csak készültem rá hogy
bevalljam közhírré tegyem kézirataimat lobogtatva
és megmagyarázzam hogy miért csak az én kezemben látható
valódi szamárállkapocs
olyan avantgárd volt abban az apró klubban
az a határozott lány aki sárga röntgenpapírokra gépelte kétsorosait
és nem hagyott kétséget afelől hogy ő a legnagyobb élő költő
az egész országban és még talán azon is túl
és amikor sok évre rá kaptam egy doboz sárga röntgenpapírt
nem mertem írni azokra a lapokra
mert nem tudtam mi lett a lánnyal
aki olyan avantgárd volt és határozott abban az apró klubban
mintha a lelke benne lapulna mindegyik érintetlen
szép sárga röntgenpapírban
csak amikor aztán észrevétlenül elmúlt az avantgárd
akkor kezdtem írogatni ezekre a lapokra lassan lassan
hátha elém bukkan az a lány úgy ahogy volt akkoriban
ha aladdinként bánok a sárga papírokkal
és mindennel ami maradt és ami most van

 

A versekhez (m-i) Epres-kerti Pompei című fotósorozatának részleteit társítottuk