Slobodan Nikolić versei

„Mi a nyelvünk hegyére tettük
Akár az ostyát, a Napot
És kiéhezve nyeltünk egy nagyot
Mielőtt fekete pengéjű kardjuk
Húsunkba harapott.”
Slobodan Nikolić versei

Slobodan Nikolić

A negyedik napon

Már harmadik napja
Nem kelt fel a Nap.

Már harmadik napja
Hogy törzsünk némán
Fürkészte a sebet
Mely ég és föld között feszült.

Tegnap lövések jöttek az erdőből! –
Valaki kiáltott –
Lelőtték a Napot!

Egy lány így szólt:
Így volt, én is láttam…

Az ég vörösben ázott! –
Mondta anyám.

Azután minden újra elcsendesült.

A negyedik reggelen
Az erdőből előjöttek
Az ismeretlen fegyveres emberek
Arany érmékkel, gazdagon.

Mindenkinek egy darabot! -
Mondták.

Mi a nyelvünk hegyére tettük
Akár az ostyát, a Napot
És kiéhezve nyeltünk egy nagyot
Mielőtt fekete pengéjű kardjuk
Húsunkba harapott.

Születés

Meglelem magamban azt a végső zugot,
Ahol vadász, ima, űzött vad vagyok.

Önmagam elől futok, csak én vagyok,
Akire célozhatok, és akit sirathatok.

Ebből bújok én ki, mint óriási tölgyek,
Égre török, így növök, ragyogok fel.

Zöld ágaim szöknek sűrű csillagok közé,
Új létem hírét örök kékbe viszik, fény felé.

Kerek leszek, teljes leszek, és egész,
Világunk új harcosa, bátor és merész.

Mert igazán e földön csak az élhet,
Aki tiszta utat talál saját lelkéhez.

Trieszthez

Aranyrögöket gyűjt az éj
Melyeket ernyedt Nap
Szórt szerteszét
Őszi lombkoronákra
Vigasztalásul
Parancsszóra
Folyik szét nappali fény
Mindent elrejt
Az este gyűrött köpenye
Az ezüst király cserkészi
Reszketegen fénylő udvarhölgyeit
Távoli neszek harapják a csendet –
- Az éj áldása
A városi szóbeszéd
Háziasszonyok mantrái másnapi menükről
Morzsák a napi politikából –
- Mindenki tud mindent
És a népzene
Az elkerülhetetlen népzene...
A város keserű kakofóniája
Amit nem értek
Egy szavát sem értem
Mégis itt morajlik bennem
A víz hozza a hangfoszlányokat
Az Adria Triesztben
Szívemet, mint sziklát mosdatja
S az apály helyett
Megindítja bennem
A végtelen áradását
Ami most itt lüktet
Véremben

2008.

Fordította Szili Eliz

Slobodan Nikolić a vajdasági Pancevoban született, 1980. június 9-án. A belgrádi tengerészeti akadémiát végezte, versei az Irodalmi Jelenben jelennek meg először magyarul. Triesztben tartott előadását Az élet művészete - THE ART OF LIFE címmel hozta korábban lapunk.