Mekkora csönd van.
Egyetlen gyűrődés
sem a tükrén, sem
fölgyűrődés a húsában.
Hegy lehet ez?
Hova lett belőle a
durvaság kőzuzaléka?

 

 

VASADI PÉTER

AKI SEMMI

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Paradox

Mit firkál össze ez az
ember?
Iszonyodom mélységeitől.
… Igaz. Te a verőfényben
élsz, magasan, fölszíneken.
Én lent a sötétben.
Te mégis vak vagy,
én csak világtalan.
Te sötétlesz, én meg világítok.
Az van, ami nincs.
Ezt az úr mondta először,
másodjára József Attila
/nekem/, ez a széntolvaj.
Nemzet Prolija. Próféta.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Aki Semmi

Elmondanám, ha mondana
egy szót akár. A parttalan
partok között loccsan a víz
végtelenül, de nincs dana.

Bachként emberben érzene
hangon-túlit örvényleni,
Ő nem Bach. Semmi. S nem zseni;
őserdő-sötét fák között
lappangó világ-térzene.

Vagy rézfa. Óriás ága van,
rajta számtalan rézlevél,
határon messze nyúlva túl
fuvallatokra válaszul

sosem hallott koncertet ad,
pedig csak súgás, lebbenés
hullámzik át rézéleken;
s mi szétesett, élettelen,

újra föléled, s rothatag
test, föld, idő fölött a Nap
s rézfa féktelen fölragyog.
Fényébe vont és épp ezért

sötétségemben meghagyott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ébrenlét

Éjjel angyalok meg-
szállta erdőbe keveredtünk.
Álltak a fák közt
az el nem lobbant,
megszelídített villámok.
Éles kard a figyelmük.
Testük színjátszó türelem.
Néztük, mit akarnak.
Nem szóltunk, de meg-
értették  s mosolyogtak:
Semmit.
két ujjuk közé fogták
a virágot, s nyújtották.
Irgalomtól karcsú derekak.
Szemükben végtelen tágasság
domborodott. De közepén a
fekete pont tőrhegy; látják, mi
embernek túl kicsi, túl nagy.
… Még ne, dadogom.
Jönnek előre. Átlátszik
rajtuk a fatörzs,
a karám léckerítése
s a csikók, gyönyörű
testű lovak, táncos
léptű szüleik, a föltartott
orral beleszimatolnak
a fénybe… A főangyal,
csutakos vöröshajú oda-
lép hozzám. Elhomályosodik.
Sugallja szabatos mondatait:
te jól tudod, amit én.
Mi tőletek is tanulunk.
Nem hagy cserben a szó.
Forrás vagy, ha iszol.

 

 

 

 

 

 

 

Utóirat

Mekkora csönd van.
Egyetlen gyűrődés
sem a tükrén, sem
fölgyűrődés a húsában.
Hegy lehet ez?
Hova lett belőle a
durvaság kőzuzaléka?
...Nem tart sokáig.
Duhognak az autó-
ajtók a reggeli
zagyvában, hogy te,
pali, mikó’ van az
az izé, lófej, aszonta,
hónap, ha megjön a
fekete lóvé, bumm,
dobják föl a platóra
a keverőgépet, pót-
kocsi elé fogják a
nyóc hengeres Audit,
benne urak, ölükben
a Mucikkal, a pót-ban
senkik; nappal raknak
téglát, hordják lukas
klinkerhez a rigmont-
-féle üvegcementet,
este aranylánccal a
csuklón dzsentrik...
Hát vótam én is seg.
munkás, ami azt illeti,
nagy, szótlan mestereknek
adogattam vödörben a
maltert; akadt egy,
a Pista bácsi, mikor
föllódítottam az anyagot
a széles pallóra,
nem állta meg, a azt
mondta csöndesen;
köszönöm. Én vissza
ugyanúgy: szívesen.
Nem tudtuk elunni.
Harangszókor mindig
megkínált egy kupicával.
...Gyakran áldom a nevét.
Meszes, kantáros nadrágban
tanított: ő volt a tantárgy,
a lecke, a szakma, tananyag;
s nem középiskolás fokon.
...Növekedj, szállj csak
tovább, messzire, öregem,
fényesen, égig, zavartalanul.

A versekhez Sipos Boglárka népdal-kalligráfiáit társítottuk (részletek)